Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

TÉRFOGATMÉRTÉKEK

Dél-Magyarország Torontál: 1815. 26/1, 19. sz. 18/1.

194 — Krassó: 1843. 21/1.

195 Megyei gyakoriság nincs. A 3 esetben 3 nagyság: 18/1, 21/1, 26/1. A Horvát-szlavón területre nincs adat. A summázásnál figyelmeztetek a kalangya (ld. 4.14) és a kepe (ld. 4.18) rokon szerepére, valamint a kor és a területi hiányosságokra, de így is megállapítható, hogy a kereszt a horvát részek kivételével országosan dívó egység, s valószínűleg az utóbbi területen is dívott, csak nem találtam adatot. ; A tájak summája. Felvidék: 1553—1731. évkörben 13—32 kéve között 11 kévenagyság, gyakori a 15 kéve (19%), 16 kéve (11%), 13 kéve (10%). — Dunántúl: 1553—1802. évkörben 13—26 kéve között 6 kévenagyság, gyakori a 20 kéve (57%). — Duna—Tisza köze: 1561—1824. évkörben 13—26 kéve között 7 kévenagyság, gyakori a 15 kéve (48%). — Erdély, illetve Partium: 1671—1825. évkörben 14—20 kéve között 6 kévenagyság, gyakori a 16 kéve (38%). — DélMagyarország: 1815—1843. évkörben 18—26 kéve között 3 kévenagyság. — A Horvát-szlovén területre nincs adat. A hiányok figyelembevételével az országos összesítő tétel: 1 kereszt =12 kévenagyság 13—32 kéve szélső, 13—20 kéve középértékkel, a gyakoriságok fogyó rendben: 20 kéve (28%), 15 kéve (19%), 18 kéve (13%), 16 kéve (11 %), 13 kéve (7%), 14 kéve (7%), 17 kéve (6%), 22 kéve (3%), 26 kéve (1,8%), 21 kéve (1,5%), 30 kéve (0,6%), 32 kéve (0,3%). 4.20 KÉVE A történeti-etimológiai szótár szerint bizonytalan eredetű, honfoglalás előtt, de ótörök származtatásának hangtani nehézsége van, magyarul elsőnek 1372ből ismeri. Latin szótárainkban manipulus, a németben Garbe, az iratokban ugyanígyA kéve valamilyen szálas termés összekötözött, általában egy kézzel emelhető csomója, így volt kender-,

196 nád-, rőzse,

197 széna198 leggyakrabban — s egyúttal közismerten — gabonakéve. Ez utóbbi csomózott voltából következőleg a legkisebb számolási, illetve mértékegység lett a szálas gabonánál. A vágott gabona alapegysége ugyanis a marok (ld. 4.28), de ez csak laza halmaz, kevés is, és az aratás módjától függően változó nagy lehet. A sarlós aratásnál a vágáshoz meg kell markolni a szárat, s 2—3 vágásból lesz a tulajdonképpen marok, amiből 2—4 alkotja a kévét. Mivel pedig ezen aratásnál rövid a szár — tehát magas a tarló —, a kéve is viszonylag kicsi. A kaszás aratásnál amikor rendre vágnak, villával, gereblyével tolják-húzzák össze a szárat, nincs marok, a rávágásnál viszont annyi az, amennyit az ember átölelhet. Ettől s a helyi szokástól függően 2—5 marokból lett a kéve.

199 A kaszás kéve tehát hosszabb a sarlósnál, s így nagyobb. Mindkettő átmérője azonban közel egyforma, mert meghatározza az átölelhetőség és a szal-