Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
TÉRFOGATMÉRTÉKEK
mából font kötél eró'sséghatára. Terjedelme, térfogata tehát kétféle: sarlós és kaszás, mintegy kétötödölő viszonnyal. A kétféle terjedelmen kívül a súly is változó, a csapadékosabb vidéken, illetve az ázott gabonánál a kéve is súlyosabb, s ugyancsak súlyosabb az őszi vetésé, mint a tavaszié, ez teljesen logikus. A gabona és az ember természetéből következőleg a kéve nagysága térben és időben lényegesen nem változhat, vagyis a kezdeti idők kévéje a 20. sz. elejének kévéjéhez közeli lehetett. A levéltári forrásokban ugyanis a kéve nagyságára nincs adat, legfeljebb csak a kicsépelhető mag szerint. 200 Egyetlen kivételt ismerek, de ez sem ad konkrét nagyságot, csak azt bizonyítja, hogy volt meghatározott nagyság, ez pedig az egri kéve. A jelzőt többször alkalmazták, s ennek csak akkor van értelme, ha az közismert nagyságot (esetleg kötésmódot is) jelöl. 1576—1624 között dívott Abaúj, Bereg, Borsod, Heves, Szabolcs, Zemplén megyékben 201 mint az egri kalangya (ld. 4.14) alapegysége. A kéve nagyságát Nagyváti és társai sem határozták meg, így csak a 20. sz. elejéről van, s csak súlyra vonatkozó irodalmi adatunk. 202 Ennek alapján írom a tételt, mert térfogatot bizonytalan lenne becsülgetni: 1 kéve=2—5 marok = 5—17 kg. 4.21 KITA Kendermérték. A történeti-etimológiai szótár szerint szláv, közelebbről szlovák vagy szlovén eredetű, köteg, csomó, köztük kendercsomó jelentéssel, magyarul elsőnek 1246-ból ismeri. Én is, István zágrábi püspöknek az évi, apácakolostort alapító okleveléből. 203 Mivel pedig a Felvidéken csak 1462-ből ismerem az első előfordulását a kitának, 204 a szlovén eredet tűnik valószínűbbnek. Latin szótárainkban plica, fasciculus, a németben Bündel. Büschel. A latin iratokban ligatúra, fasciculus, manipulus, ritkábban glomus, a németben Bündel, Puntel. Általánosan használt mérték volt. 205 Nagysága is állandó 1529-től a 19. sz. közepéig: 12 fő 206 (ld. 4.9). Egy adatom van a súlyáról is. A szatmári vár 1527—73. évi számadása szerint 7 2 / 3 bécsi font volt, 207 vagyis annak értékével: 0,56 kg (ld. 5.5.4), 4,03 kg. Nyilvánvaló, hogy a súly az adott esetektől függően kevesebb-több is lehetett, a tételt így kell érteni: 1 kita = \2 fő=kb. 4,0 kg kender. 4.22 KÖBMÉRTÉK 4.22.1 Általában. A köbmérték a valódi térfogatmérték: a test (anyag) három hosszmértékkel mért kiterjedésének a szorzata. A köb szó a történeti-etimológiai szótár szerint a köböl (mint űrmérték) nyelvújítás kori szócsonkításának az eredménye. Dugonics András használja elsőnek 1780—84-ben. 208 A mértéket valamivel hamarabb ismertük meg, de jóformán latin nevén: mensura cubica, még inkább német nevén: Cubicmass dívott.
