Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)

MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

1681-ben,

83 „mérő compona tengelyével s táblájával, a tábla négyszegletű, négy vas rudas, az táblák négy kapcsaival, és a rudacskák végén lévő két karikával, a tengely végén lévő két vas horgokkal, tengely közepén van egy fogó forma karikás lapos kapocs felfüggesztője", mint Vajdahunyadon (Hunyad) 1700-ban.

84 Comeniustól tudjuk, hogy ezek a nagy mérlegek — mázsák — a 17. sz.-ban gyakran egyenlőtlen-karúak voltak, fa gerenda a tartója és ugyanaz a karja.

85 A 18. sz.-tól kezdve aztán javul a minőség. A városi mázsák vasból készülnek, kevés fa betéttel, s vasláncon függ a réz serpenyő.

86 Már többféle mérleg is szolgál a mázsán kívül: körtvélyes és különböző karhosszúságú fontos mérlegek, mint pl. Debrecenben.

87 A 19. sz. elejétől kezdve pedig az általános technikai fejlődés és a hitelesítési intézetek létesítés következtében a minőség tovább javul, s a hitelesítési utasítások pontosan megszabták a kiviteli követelményeket. Már az 1824. évi bécsi utasítás differenciált: az egyenlőkarú mérlegnél megszabja a karhossztól függő maximális terhelhetőségét.

88 Az 1858. évi szabályzat előírja a karhossz egységére számítható súlynormát, a gyorsmérlegnél valamennyi csatlakozó rész pontos arányát,

89 a hídmérlegnél ábrákkal illusztrálva leírja a mechanizmust

90 (amelynek lényegét a bevezetőben is ismertettem). Az 1874. évi rendelet

91 még részletezőbb. Előírja a mérlegkar anyagát (acél, vas, sárgaréz, alpakka), a karhossz és a terhelés arányát, a forgásélek kopásmentes kiképzését, a gyorsmérlegnél még a körte alakját is (gömb alak), az egyéb követelményeken kívül,

93 a hídmérlegnél szintén az általános követelményeken kívül a súlyserpenyő vagy tolósúly változatok feltételeit, a felső serpenyős vagy táblás mérlegnél viszont a központi mértékhitelesítő bizottság későbbi intézkedésére utal,

93 mintegy jelezve vele a típus újszerűségét. A súlyok anyaga a 16. sz.-ig általában kő vagy vas volt, a 16. sz. elején elterjed a réz is,

94 a 17. sz.-ban már a nagyobb súlyoknál is dívik,

95 de marad mellett a kő és a vas súly is,

96 sőt, még a 18. sz. elején is.

97 A 18. sz. közepétől kezdve, főleg a helytartótanács szorgalmazta pozsonyi etalonok terjedésével a kisebb súlyok csak rézből, a nagyobbak részben szintén ebből, de inkább vasból készültek.

98 A 18. sz. közepétől kezdve a hivatalos súlysorozat általában a következők szerint alakult. 1, 2 lat, 1

U, 2,3,4,5,10,15,20,30,40,50 font,

99 de nem ritka az x

/

2

, 1, 2, 5, 10, 25, 50, 100 fontos sor sem.

100 A 19. sz.-i hitelesítési utasítások aztán pontosan megszabták a súlyok kivitelezését is. Az 1858. évi szabályzat a kereskedelmi súlyokról így rendelkezett. Az 1 fontos csukható fedéllel egymásba illeszkedő 9 tagból áll: VM. 7S, 7*, Vi. h 2 lat, V

8

, V

4

, l

/

a font.

101 Az 1, 2, 3, 4, 5, 10, 25, 50 fontos súlyok rézből vagy öntöttvasból készülhetnek, kissé kúpos formában, a réznél öntött fogógombbal vagy füllel, karikával, a vasnál kovácsolt fogókarikával (pontos méretüket is közli), és mindegyiken beleütve kell legyen a nagysága, a hitelesítési jelen kívül.

102 Az 1874. évi rendelet

103 előírja, hogy a súlyok anyaga sárgaréz, bronz, alpakka legyen, öntöttvas csak 50 dkg-tól felfelé lehet, a gramm részei azonban lehetnek platina, ezüst, alumínium anyagúak is; az alak a kereskedelminél felül kisebb, a szigorúnál (precíziós) alul kisebb csonkakúp, a gramm rész fehajtott szélű négyszögletes lemez legyen, a gömb vagy fül egybeöntendő a súllyal; a súlysorozat pedig ez: szigorú (precíziós) súlynál 1, 2, 5,