Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
milyen középület oldalába falazták be. S mivel mozdíthatatlanok voltak, kiüresítésükre kis ajtócskával zárható fenéklyuk szolgált. Nagyságuk a helyben dívó gabonamérték negyedétől annak egészéig terjedhetett. 10 A köznapi életben használt mérőeszközök általában fából, keményfából készültek, a dongás megoldásúakat kezdetben fa, a 17. sz.-tól már vasabroncs szorította össze. 11 A 18. sz.-tól kezdve előírás volt, hogy száraz tölgyfából kell készíteni, a dongásakat vasabronccsal, fafogóval. De hát az előírásokat sokszor nem tartották be, s még 1839-ben is előfordult, hogy kéreg véka járta az ún. kádár véka helyett. 12 Az egész, tehát a nagy gabonamérték etalonjait felül keresztvas fogta öszsze, s közepére erősített vasrúd a fenéken áthatolva a fenéklapot tartotta hasonló megoldással, 13 annak érdekében, hogy a mért gabona terhe alatt ne deformálódjon az eszköz. Ez ok miatt a fém etalonokat is keresztvas fogta össze felül. A nagyobb mérőeszközök fogantyúit a felső vasabroncsba kovácsolták a 17. sz. óta, korábban két donganyúlvány, felül lyukasztva, adta a fogót. A hordókat is száraz tölgyfából készítették, s kezdetben ezek dongáit is faabroncs fogta össze, amelyet fonóberkével : kosárvesszővel kötöttek meg. Ezért nevezték a hordóműves kádárokat a 16. sz.-ig borkötőknek is. Csak a 16. sz. második felében rendszeresedett a vasabroncs alkalmazása. 14 De még a 17. sz. végén is használtak faabroncsot. 15 A kisebb mérőeszközöket ónból művelték, 16 ritkábban cinezett pléből. 17 A kocsmai ivóedényként használt mérőeszközöket cserépből, a 18. sz. végétől pedig üvegből is készítették. 18 Az etalonokat — hígat, szárazat egyaránt — rézből művelték. A 18. sz. második feléből rendelkezünk néhány, a pozsonyi űrmérték (egész, 1 / 2 , 1 U, 1 / 8 , Vie mérő, icce messzely, félmesszely) etalonokra vonatkozó számlával, illetve árajánlattal. 1775-ből pozsonyi számla, 19 1781-ből pesti árszabás, 20 1786-ból egyrészt pozsonyi (P.), másrészt bártfai (B.) árajánlat, 21 végül 1798-ból pozsonyi számla 22 dokumentál. Árat természetesen valamennyi közöl, valamint (1775. év kivételével) a száraz mértékek bécsi font súlyát. A hiányzó súly adatokat az adott egységárral (font/ft) kiszámítottam, ezt átszámoltam kg-ra (0,56 kg, ld. 5.5.4), és kiegészítettem a vonatkozó űrmértékek 1 adataival. Az összehasonlításánál mértékenként haladva előbb közlöm az űrtartalmat l-ben, majd az évszámok után a font = kg adatokat. Egész mérő=62,08 = 1775. 33,72 = 18,80, 1781. és 1786. P.—B. egyaránt 40,0 = =22,40, 1798. nincs. — Va mérő=31,04= 1775. 22,10=12,40. 1781. és 1786. P.—B. egyaránt 20,0=11,20, 1798. 22,75=13,86. — x / 4 mérő= 15,52 — 1775. 11,85-6,64, 1781. 12,0 = 6,72, 1786. P.—B. egyaránt 10,0 = 5,60, 1798. 13,5=7, 58. — 7 8 mérő = 7,76—1775. nincs, 1781. és 1786. P.—B. egyaránt 7,0=3,92, 1798. 8,0=4,48. — Vis mérő = 3,88 =1775. nincs, 1781. és 1786. P.— B. egyaránt 4,0 = = 2,24, 1798. 5,0=2,80. — Icce=0,839= 1775. 2,62 = 1,47, 1781. és 1786. P. 21,4=1,20, 1786. B. 1,54=0,86, 1798. 2,33 = 1,24. — Messzely=0,419 = 1775. 1,75=0,98, 1781. és 1786 P. 1,12= 0,62, 1786. B. 0,93 = 0,51, 1798. 1,11—0,62. — Félmesszely = 0,209 =1775. 1,13=0,63, 1781. és 1786. P. 0,86 = 0,48, 1796. B. 0,6 1798. 0,83 = 0,46. Ha most az 1 kg-ra jutó 1, illetve az 1 l-re jutó kg adatokat kiszámítjuk, a
