Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
ŰRMÉRTÉKEK
sorol icce. 815 Az én adataim szerint a 17. sz.-ban már nem a megyei icce dívik, és az 1567—99. ívekben V 50 helyi csöbör, illetve Vi6 helyi borköböl, s azonos a budai iccével, 816 így annak értékével 0,83931 (ld. 3.2.11.26) írható: 1 borsodi icce= \ budai icce=0,8393 1. Megyei mérték. 3.2.11.25 Börzsönyi (Hont). 1604-ben 7 64 helyi akó, 817 ennek értéke azonban ismeretlen (ld. 3.2.2.16). 3.2.11.26 Budai (Pest). Nagyságával elsőnek Lederer foglalkozott. A következőket állítja. Az 1571—1690. évkörű tizedjegyzékekben minden esetben azt írták, hogy egy bécsi akó az 64 budai icce. Ezen akó nagysága azonban ismeretlen. A bécsi és a budai iccét a kamarai jegyzékek azonosnak mondják, de ez kétséges. Kétségtelen azonban, hogy nálunk a 16. sz.-ban egy ún. bécsi akó terjedt el, amelyik 32 ún. budai icce (így, pint helyett!). Kováts Ferenc szóbeli közlése szerint Pozsonyban őriznek egy 54,30 l-es akót és egy 0,8484 l-es iccét, melyet 64-gyel szorozva kapjuk az akó előbbi nagyságát. „Kétségtelen tehát, hogy a bécsi akó neve alatt ismeretes akó 54,301, a budai icce pedig 0,84841." 818 Ugyanakkor említ, de forrás nélkül, egy, a 18. sz.-tól szereplő „úgynevezett magyar iccét" 0,8393 1 nagyságban, amelyet a „Jáckel—Rumler-féle" számításból vehetett, és amelyet azonban gabonaiccének nevez (szemben a 0,8484 l-es boriccével). Ugyancsak említ egy „nagy budai iccét", amelyet ugyan ő is pintnek ítélt, mégis, egy 17. sz.-i félreértést tételezve fel, megtart iccének. 819 — Az utóbbi kritikáját a pintnél adom (ld. 3.2.24.15), itt csak az iccével foglalkozom. Nos, a bécsi akó=64 budai icce „bárhol" és „számtalan" ismétlődése csak kijelentés, a hivatkozott forrásokban szó sincs állandó azonosításról, csak esetlegesről, illetve más akókra vonatkozóan. Továbbá: a bécsi akó a 16. sz.-ban ismert nagyságú: 58,001 (ld. 3.2.2.10), ennek 64-e pedig 0,9063 1. A bécsi icce ez időben (1557-től) 0,7632, majd 0,7074 (ld. 3.2.2.15). A szóbeli közlés szerinti etalon tényleg csak szóbeli, Huscava nem tud róla. De még ha lenne is, akkor is, 19. sz.-i az abszolutizmus idejében készült (ld. 2.45.4/5). Aztán: hogyan lesz egy ilyen pozsonyi akó-etalon 54 l-es nagysága nálunk a 16. sz.-ban „kétségtelenül" használt bécsi akó 58 l-es nagysága? És ugyanazt kell kérdezni az iccéről is: miként lesz azon 19. sz.-i állítólagos pozsonyi icce-etalon nagysága azonos a 16. sz.-i budai icce nagyságával? Csupán a 64-es viszonyszám alapján. Továbbá: az ő gabonaicce (0,8338 I) — boricce (0,84841) megkülönböztetése alapos tévedés. Ugyanis a gabona vagyis a száraz icce nem kisebb, hanem nagyobb a bor, vagyis a híg iccénél, mégpedig láttuk (ld. 2.34.1) 5 / 4 vagy 6 / 4 viszonyban. Viszont az általa „úgynevezett magyar icce" a 0,8338 l-es nagyságával közelíti a budai icce valóságos értékét. Ez a 0,8484 l-es budai icce nagyság viszont egy olyan feltételezés, amelynek saját adatai is ellentmondanak, amelyet a logika nem támogat, hanem cáfol (mint a későbbi adatok is), mégis majd minden mértéktörténet kutató kritika nélkül elfogadta, s ennek alapján számította az értékeit. (Valószínűleg a pozsonyi iccének az 1874. évi métertörvényben adott 0,8484 l-es nagyságával (ld. 3.2.11.117) való egyezés hatott.) így Huscava, 820 N. Kiss, 821 Bán. 822 Csak Kazimír számolt másikat. Szerinte a
