Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
ŰRMÉRTÉKEK
budai vagy magyar icce 0,8333 l. 823 Csakhogy ezt a nagyságot — forrásai szerint — az 1848. évi mértéktörvény javaslatnak a pozsonyi iccére vonatkozó köbhüvelyk nagyságából veszi és minden további nélkül vonatkoztatja (s az csak véletlen, hogy közelíti a helyes értéket). — És most következzen a szemle. Indítja természetesen az 1405. évi törvény, amelyik a budai mértékeket, az iccét is országos mértéknek rendelte (ld. 2.42.1). A törvény szövege pedig: „ab antiquo inventa sunt et stabilita habentur de praesenti", 824 egyértelműen közli velünk azt, hogy a régóta dívó mértékek — így az icce— etalonjait újból megvizsgálták és hitelesítették, következőleg az icce nagysága változatlan maradt továbbra is. És valamennyi budai mérték közül éppen az icce az, amelyik az ország jelentős részén elterjedt, némely helyen nevében és nagyságában, másutt csak a nagyságában s a 17. sz.-ban is dívott, de még azon túl is, mint ezt az összefoglalókban majd tapasztaljuk (ld. 3.2.11.186,3.2.32). Az elterjedést bizonyító budai iccére vonatkozó viszonyszámok előfordulásait, az ismétlés elkerülése érdekében csak a vonatkozó alegységeknél idézem majd. Megismétlem viszont a figyelmeztetést, amelyet a bevezetőben is hangsúlyoztam (ld. 3.2.11.1): ez a régi budai icce, nem pedig a török idők alatt alakított, új, nagyobb icce. Érthető, hogy ez nem terjedt el a királyi Magyarországon, még inkább kizárt, hogy a kamara alkalmazta volna. Esetleg Erdély egyes részén, rendszertelenül, a 17. sz. során, de erre is csak halvány utalás, illetve feltételezési alap található. 825 A hódoltsági területen azonban lehetséges a használata. Következőleg csak a konkrét nagyságra vonatkozó, s kétségtelenül egyértelmű adatokat szükséges számba venni. Az egri (Heves) prépostság javainak 1566. évi összeírása szerint 30 budai icce az 16 V2 bécsi pint volt, 826 vagyis 1 budai icce =0,55 bécsi pint, ennek értékével: 1,5264 (ld. 3.2.24.8) ez 0,8395 1. A tornai Egerszeg 1570. évi tizedjegyzékében nagyobb és kisebb budai icce szerepel, de a vonatkoztatás nem kifejezett, nem egyértelmű, mintha 50 nagy icce az 72 kis icce lenne, 827 vagyis 1 nagy =1,44 kis icce. Huscava így értelmezte, s megállapította, hogy mivel a kis icce 0,84841, a nagy icce az 1,749 0741. 828 Eltekintve a helytelen kis icce értéktől sem értem ezt. Ugyanis adata szerint a nagy a kis iccének a 2,0616-szorosa, amikor az adat aránya más, azzal számolva 1,2216 l lenne, saját rendszerében. Vagy pintre gondolt? De ez annál is nagyobb. A nagy és kis jelzőkben pedig, a forrás szövegén kívül a Lederer-féle terminológia is zavarhatta. Ugyanis itt híg és száraz iccéről van szó, az előbbi a kis, az utóbbi a nagy. Csakhogy az előbbi arány, a kor fogalmazásával: 1 4 / 9 nem illeszkedik a megismert híg—száraz icce-arányok sorába, az 5 / 4 vagy 6 / 4 többséghez (ld. 2.33.1). A 4 / 9 alkalmatlan, emellett logikátlan törtszám. Természetes, logikus viszonynak kell lenni a két icce között. Illeszkednie kell az általános mértékrendszer tagviszonyaihoz (ld. 2.26.1). Annak megfelelő, azok nevével kifejezhető kell legyen. Ezért általános az említett két viszony: az 5 / 4 icce az 1 l /« icce, vagyis 1 icce és 1 römpöly, a 6 / 4 icce az 1 l / % icce, vagyis 1 icce és 1 messzely. Ezért is kételkedhetünk az adat arányában. S én nagyon valószínűnek tartom, hogy a decimátor elírta (rosszul értette, hallotta), és az 72 vagy 62, vagy 75 volt, vagyis az 5 /4 vagy 6 / 4 arány. Az előbbit tartom valószínűbbnek, mert a későbbi budai híg és száraz ic13 Bogdán 193
