Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
illetve 1 tetézett = 1,20 csapott mérték az arány, kis jóakarattal még az előbbiekhez számíthatnánk. A hazai források viszont más arányt mutatnak. 1579-ben a szatmári harmincados jelenti a kamarának, hogy a piacon a gabona csapott köböllel 10 dénár, tetézettel 15 dénár, 208 ebből az következik, hogy 1 csapott=0,66 tetézett, illetve 1 tetézett =1,5 csapott mérték, s ez utóbbi az ismert másik, a 6 /é arány. Az előbb ismertetett 1660. évi, a kamara ellen emelt vád szerint a halmos bevétellel és csappanós kiadással „1000 köblön 100 köblöt nyernek". 209 Tehát 1 csapott = 0,9 tetézett, illetve í tetézett =1,1 csapott mérték. Erdélyben 1680-ban a hadseregellátásnál 4 véka tetézve vagy 5 véka elütve volt a porció, 210 így 1 csapott=0,8 tetézett, illetve 1 tetézett = 1,25 csapott mérték, tehát ismét az 5 / 4 arány. Viszont az 1776— 80 közötti helytartótanács rendelete pozsonyi mértékvizsgálatok 211 alkalmával ismét az 1660-as arány jelentkezik. 1 pozsonyi mérő vízzel vagy kölessel mérve a csapott híg iccével 74, a tetézettel 71 1 / i icce volt — így 1 csapott=0,96 tetézett, illetve 1 tetézett = 1,03 csapott —, rozzsal 76 csapott híg icce és 71 1 / 2 tetézett icce = tehát 1 csapott=0,94 tetézett, illetve 1 tetézett = 1,06 csapott—, végül 48 csapott száraz icce, illetve 45 tetézett száraz icce volt — vagyis 1 csapott = 0,94 tetézett, illetve 1 tetézett = 1,06 csapott mérték. Vagyis az előbbivel egyező, s mint említettem erősen közelíti a kamarai adatot, a négy adat átlagban 1 csapott = 0,94 tetézett, illetve 1 tetézett=l,06 csapott mérték. De gondoljunk arra is, hogy a 18. sz.-iádat hivatalos mértékvizsgálat eredménye, a 17. sz.-i pedig nem az. Mint ahogyan hivatalos a másik 17. sz.-i adat is. Ténylegesen piacinak csak a 16. sz.-i adat ítélhető. Vagyis 1 csapott mérték 0,66—0,96 szélső, 0,86 átlag értékkel adott tetézett mértéket, illetve 1 tetézett mérték 1,03—1,50 szélső, 1,16 átlag értékkel adott csapott mértéket, s az utóbbi átlag már negyeddel nem fejezhető ki, az bizony 7 / 6 . A fentiek értelmében tehát az indításul idézett irodalmi adatokat erős kritikával kell kezelnünk, bár az is igaz, hogy e néhány szórvány hazai adat alapján, még ha időben jól is tagol, s a mérés-fajtában is válogat, messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le. Arra azonban felfigyelhetünk, hogy a híg—száraz, illetve tized — kocsmai mértékeknél tapasztalt 5 /é és 6 /4 arány itt is jelentkezik. Az % arány egyúttal technikailag és logikailag is indokolt, lehetséges, hogy a csapott — tetézett mérték arányában többfelé dívott az országban. Ha most még a harmadik mérésmódot is megismerjük, el kell ismernünk, nem volt egyértelműen megnyugtató a gabonamérték kezelése. Ugyanis a gabonamértéket még meg is lehetett rázni: így a szemek összébb tömörültek és több mag fért a mértékbe. Volt hely, ahol így szabták meg a szolgáltatást, pl. Szentgyörgy (Pozsony) 1601. évi urbáriumában, 212 de többnyire önkényeskedés volt az. Láthattuk a földesúri rendelkezéseknél is (ld. 2.42.23), tilos volt, ahogyan az alsólendvai utasítás mondja: rázni, ütögetni, lábbal rugdosni a mértéket. 213 S az Esterházyak 1755. évi utasítása a módszerével ki is zárja az önkényeskedés lehetőségét. Megszabja ugyanis, hogy a bírák előtt kell, és csapva kell mérni a szolgáltatást, a helység könyvébe azonnal be kell vezetni, és még nyugtát is kell adni róla. 214 A különféle mérésmódok, de maga a mérés is gyakorta hiányt eredményezett a nyilvántartásban. Nádasdi Tamásnak írja pl. a hegyfalusi (Vas) udvarbírája 1565-
