Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
TÉRFOGATMÉRTÉKEK
tesen nem. A gyakorlat alakíthatott ki egy általános nagyságot, amelyik az alábbi néhány adat szerint a 17. sz.-ig Erdélyben dívott. 1418-ban Csomafán (Doboka), 1515-ben Désházán (Közép-Szolnok), 1531 ben Dobokán, 1540-ben Hódmezőn (Kolos), 1554-ben és 1575-ben Magyarkecelen (Kraszna) a széna mértéke, vele határozták meg a mennyiségét. Nagyságára csak egy adatom van, az is indirekt: 1418-ban Csomafán 1 kaszás rét szénamennyisége volt. A kaszaalja ismert nagyságai közül a szénára vonatkozókat használhatjuk; így egyszer 0,56 boglya, más helyen 672 kg széna, harmadiknál 30 porció széna volt. 418 A mezei boglya metrikus nagyságát azonban nem ismerjük (ld. 4.5). A kg adat önmagában is metrikus, de átszámíthatjuk m 3-re, az ismert átlagértékkel: 0,175 m 3 (ld. 4.33.3) ez 117,6 m 3 . A porció értéke 4,48 kg (Id. 4.36), vagyis 134,4 kg lenne, illetve az előbbi értékkel 23,52 m 3 . Tájékozódásul tehát becsült határértékeket kaptunk, így csak kérdőjelesen írhatom a tételt: 1 vitorna=1,34—6,72 q ? = 23,52 = 117,60 m 3 ? széna. 4.47 VONTATÓ A történeti-etimológiai szótár szerint a von ige ismeretlen eredetű, de szókincsünk régi eleme, a vontat igét 1476-ból ismeri elsőnek, a vontató szóval nem foglalkozik. A vontató a széna vagy a kaszált (kötetlen) gabona egyszerű betakarító eszköze. Erdélyben dívó formája a vonórúd, lényegében csupán két hosszú rúd, így csúszótalp. A Partiumban, az Alföldön, Kelet-Dunántúl szélén (sík vidéken) fejlettebb formája dívott: 4 sajt (tömör) keréken feküdt a két szénatartó rúd. Az ezekre rakható széna (gabona) halom mennyisége szabott aztán mértéket. Ezt nevezték vontatónak. 419 Hazai mérték. Első említését 1563-ból ismerem, Békés megyében a kötetlen gabona mértéke. 420 Ónodon (Abaúj) 1766-ban ugyanaz. 421 Békésben, Csongrádban 1786-ban már a rét földmértéke is, mint a szénatermés mennyiségi egysége. 422 A Nagykunságon a 18—19. sz. fordulóján 30 kisebb csomó kötetlen gabona volt, ami 3 kévézett keresztnek felelt meg. 423 A Duna—Tisza közén a kereszt gyakoriságban 15 kéve volt (ld. 4.19), így ez 45 kéve lenne, ennek átlag súlya 10 kg (ld. 4.20), vagyis ez a mennyiség kb. 450 kg, illetve az átlagértékkel: 0,175 m 3 (ld. 3.33.3), 78,75 m 3 . 1828-ban Szabadkán (Bács) ismét már a rét földmértéke, mint a termett szénamennyiségi egység, illetve mérték. 424 A 19. sz. legvégén az Alföldön 10—12 petrence, 423 Szeged (Csongrád) környékén 9 petrence széna volt. 426 Ez utóbbi két adat átlaga 10 petrence, annak átlag súlya 90 kg (ld. 4.35), vagyis 900 kg lenne, ami az említett értékkel ad 157,50 m 3 nagyságot. Ismét csak tájékozódásul, ismét csak becsült szélső értékeket kaptunk, kérdőjeles is a tétel: 1 vontató=4,50—9,0 q ? =78,85—157,50 m 3 ? széna (kötetlen gabona).
