Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
ŰRMÉRTÉKEK
jelző nélkül, a méréstárgy különböztet. Eredete nem kétséges. Terminológiai probléma nincs, a magyar, latin, német iratokban egyaránt oka, ocka, okka. Érdemes megjegyezni, hogy oka ortográfiával a történeti-etimológiai szótárunk magyar szóként tárgyalja. — Itt természetesen csak a híg űrmérték mivoltát ismertetem. Elsőnek Tolna megye 1590 körüli bortized jegyzékében találkoztam vele, mint a pint után következő mérték. 1434 Baranya megye 1689. évi tizedjegyzékében ugyanígy, az 1698. évi jegyzékben azonban már fejlécben szerepel, dézsa—pint—oka sorrendben, és az összegezésekből számolva 1 pint az 6 oka, 1435 vagyis 1 oka=V 6 pint, de baranyai pintet (iccét) nem ismerek. A baranyai kerület, valamint Pécs 1715. évi összeírásában az akó utáni mérték magában. 1436 Bács megye 1726. évi bortized jegyzékében ugyanígy találjuk. 1437 Aztán már csak az irodalomból van adatom. Káts szerint 1804-ben az Erdélyben használt törökországi folyadék oka az 1 Va pozsonyi icce, 1438 vagyis annak értékével: 0,83931 (ld. 3.2.11.117), 1,25901. Rumler szerint 1849-ben a határőrvidéken az oka 1,5625 l. 1439 Schwegel 1873-ban a híg okát 1,281 nagynak írja. 1440 A törökországi vagy isztambuli oka Bocsornál 1843-ban a kila adatból számítható: 22 oka az 44,02 pozsonyi icce, 1441 vagyis 1 oka=2 pozsonyi icce, annak értékével: 0,8393 1 (ld. 3.2.11.117), 1,68 1. Littrownál 1844-ben szintén a kila adattal kapunk eredményt: az 4,504 bécsi Achtel 20 okával, 1442 így számítva az oka 1,73 1. Hinznél a 10 okás kila 35,271, 1443 következőleg az oka 1,76 1. Tehát közelítően egyező értékeket kaptunk. A levéltári adatok szerint a 17. sz. végéig a pintnél kisebb mérték. Az 1 / 6 viszonyszám viszont annyit jelent, hogy az a rendszer szerint 1 Va römpöly lenne, pl. annak pozsonyi értékével: 0,20981 (ld. 3.2.27.3), 0,31471. Nem elképzelhetetlen, de a 18. sz.-i előfordulás akó utáni mértéket jelöl, és sem a Vlajinac-féle 1,28— 1,791, sem az idézett irodalom 1,26—1,571 határértékeihez nem illeszkedik. Viszont az utóbbiakról nem lehet azt állítani, hogy azonosak a déli országrészen használt okával. Ez lévén a helyzet nagyon ódzkodva, de nem tételezve, írom, hogy 1 híg oka az a 18. sz. közepéig az említett három déli megyében kb. Ve P mt lehetett, a 19. sz.ban pedig általában 1,26—1,761 között regisztrálta az irodalom. 3.2.23 OKTÁLY Elvileg a felezőrendszer tagja, mert a negyed (fertály, kvartále) fele, illetve egy egésznek a nyolcada, tehát általános, bármely mértéktípusnál alkalmazhatták. Nálunk híg és száraz (ld. 3.3.29) űrmérték volt, de az előbbi kivételesen, az utóbbi is ritkán dívott. A latin iratokban szereplő octal, octuale, octalium a latin szótárakban nem jelent mértéket, mint ahogyan a német Achtel, Echtel megnevezés sem. S az iratokban sem egyértelmű a használat. Nem mindig lehet megállapítani, hogy a magyar megfelelője tényleg oktály, vagy más nevű mérték, illetve, hogy tényleg nyolcad-e s minek a nyolcada (ld. később). Magyarul először 1524-ben találkozunk vele, de földmértékként. 1444
