Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
ŰRMÉRTÉKEK
pontosan a középre, mert az előbbinek a fele, az utóbbinak a kétszerese lett, függetlenül a konkrét nagyságtól. Kétségtelen, hogy ez mérték rendezés és egy számtani elv: a felezőrendszer alkalmazásának az eredménye (ld. 2.26.1). Nos, az osztrák-bécsi rendszerben van az iccének megfelelő — ha ritkábban is használt — mérték (a neve: halbe utal is a fél-mivoltra), és ez a felező egyezkedés a 14. sz.-ban már létezett (ld. 2.26.1, 3.2.11.15). A hazai icce ilyen szerepére csak 1525-ből van az első adatunk, 777 de figyelembe kell vennünk azt, hogy a középkori írásbeliségünk természete miatt ilyen adat rögzítésére kivételesen kerülhetett sor. Valószínűleg korábban következett be, és az is valószínű, hogy a kocsmárolási gyakorlat alakította ki, illetve vette át ezt a praktikus rendszert, s alkalmazta azt a helyben dívó mérték nagyságrendjén. Az icce első magyar előfordulását én is az 1395 körül készült besztercei szójegyzékből ismerem. 778 Szerepel az 1400—10 körüli schlágli szójegyzékben is. 779 És érdekes, hogy a további előfordulások személynevekhez kapcsolódnak. így 1427ben „Johannes Yche dictus", 780 1469-ben „Laurentius Ices", 781 1480-ban „Stephanus Icczes". 782 1 5 1 9-től 783 kezdve aztán csak mértékként szerepel már. Latinul, szótáraink szerint i(j)usta, média, németül Halbe. Az iratokban általában iusta és média (ami utal a felező szerepére), ritkább sextarius, németben Halbe, szlovákul holby, 784 valószínűleg a németből átvéve. Icce azonban kétféle volt: a híg icce, ez az általános, és az iratokban ritkán, inkább csak mértékvizsgálatoknál említett száraz icce. Neve is mutatja, száraz tárgyakat mértek vele, a szerepével természetesen a száraz űrmértékeknél foglalkozom (ld. 3.3.17), itt csak a híg iccékről lesz szó. A két icce viszonyával pedig már foglalkoztam (ld. 2.34.1), itt csak annyit; általában 5 / 4 és % a viszony, vagyis 1 1 / i illetve 1 Va híg icce ad 1 száraz iccét. Ugyancsak foglalkoztam a tized és a kocsmai értékek viszonyával (ld. 2.34.1), itt is általában az előbbihez hasonló a helyzet, természetesen a tized mérték a nagyobb. Vigyázni kell azonban arra, hogy melyik mértékegységet vették alapul, ugyanis az iccét ritkán, általában a nagyobb egység volt a tized mérték (így csak az icce viszonyszáma emelkedik, nem a nagysága). Az icce ez utóbbi kettő mivolta gondot okozott a tizedjegyzékek feldolgozásánál. Csak azt tehettem, hogy amelyiknél nem volt jelezve az icce tized mivolta, kocsmainak, vagyis közönséges iccének vettem. A következőkben is ezekről lesz szó, az esetleges tized icce előfordulást külön jelzem majd. Azt is meg kell jegyezni, hogy a 16—17. sz.-ban nagyon gyakori a budai iccére vonatkozó viszonyszám. Érthető, mert az 1405. évi törvény országos mértéknek rendelte ezt is (ld. 2.42.1). El is terjedt az ország nagy részén, a 17. sz.-ban is dívott sokfelé nevével együtt. Ez azonban nem a 17. sz.-i budai icce, annak nagysága ugyanis a török alatt a 17. sz.-ban megváltozott, hanem a régi törvényes, az 1405. az 1588. és az 1655. évi törvény által rendelt régi budai icce (ld. 3.2.11.26). Érthető, hogy a török Buda mértéke nem terjedhetett el a királyi Magyarországon, a kamara még kevésbé alkalmazta volna. A vonatkozó viszonyszámok előfordulásánál erre vigyázni kell. Amikor szükséges, én is utalok rá.
