Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
küldött. 548 — A király alatt vagy III. Endrét (1172-ig) vagy III. Bélát (1173-tól) érthetünk. Az oklevél hamis voltát Erdélyi állapította meg, 1234 körülire datálva a hamisítást, 549 de ezt a részt, mint megfigyelés utáni leírást hitelesnek ítélte. 550 Hóman ezzel egyetért, s azt mondja, annyi bizonyos, hogy a 13. sz.-ban Pannonhalmán [tévesen így, Bakonybél helyett] egy hitelesnek tekintett nagy köblöt őriztek. 561 Erdélyi az idézett latin szöveget „saját kezével mérte meg"-re fordította, tévesen. Ugyanis a pugillus jelentése tenyér, továbbá és főleg: a vonatkozó adatok szerint ezen mérték nagyságát e korszakban tenyérrel (esetleg ujj hozzáadással) mérték úgy, hogy megadták a mérték magasságának (ritkábban átmérőjének is) a vonatkozó számadatát (ld. 2.33, 3.3.20.1). — Elgondolkoztató azonban az a tény, hogy ez az egyetlen ilyen adat. Ebből vagy az következik, hogy ritka, kivételes esemény volt ez, vagy pedig az, hogy ez a rész hamisítvány. Erre kétféleképpen kerülhetett sor. Az egyik: egyszerűen kitalálták. Ezt semmi sem indokolja, és a logika is ellene szól. A másik eset: valamelyik király valamikor, valahol tényleg etalonizált így, a hamisítás időpontja előtt, s akkor, ott erről tudtak, s ezt hehelyezték Bakonybélbe arra az időre. Ez viszont csak akkor valószínű, ha nemcsak az emlékezet, hanem tárgyi bizonyság is volt kéznél, ilyen hagyománnyal. Vagyis: az űrmérték 1234 körül ott megvolt, azzal a hagyománnyal, hogy királyi kéz etalonizálta (mérte meg). Csatlakozom tehát Erdélyi és Hóman álláspontjához, és úgy vélem, hogy egy űrmértéket (gabonaköblöt) a 12. sz. vége felé királyi kézzel etalonizáltak, hitelesítettek, és ez az etalon Bakony bélben a 13. sz. közepén is megvolt még. És ami még fontos: ez a köböl csak a szokásos nagy jelzőt kapta, és nem lett „királyi" mérték, következőleg kivételes mértékegység megállapítással, etalonizálással van dolgunk. 1403—39. A budai jogkönyv többek között a városi mérleg kötelező használatát rendelve, implicite a súly-etalonok létezését is igazolja. 1405. Amikor a törvény a mértékegységesítésről rendelkezik, a következőket is megállapítja: a mérték „ugyanazon, helyes, igaz. valódi" legyen, azok, amelyek „Buda városunkban régóta be vannak hozva és amelyeket most megállapítottunk"; ez egyértelműen igazolja mind az egységmegállapítás tényét, mind az etalonok létezését. 1442. Zágráb város piaci használatára a gabonamérték két kő etalonját állíttatja a Szent Márk templom mellett. 1525. II. Lajos a budai mértékek etalonjait küldi Pozsonyba, hogy az mértékeit azokhoz igazítsa. 1546. A szász nemzet határozata megállapítja a hordó nagyságát. 1551. Pozsony város bevezeti a nagyobb mérőt, megállapítja nagyságát, elkészítteti (ránk maradt) etalonját. 552 1554. Debrecen tanácsa meghatározza a mázsa nagyságát. 553 1558. Az erdélyi országgyűlés a kolozsvári mértékek kötelező használatát rendelve, etalonjaik létét bizonyítja. 1591. Pozsony város megállapítása szerint a budai etalonok az időben Nagyszombatban vannak.
