Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 7. Budapest, 1991)
MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
gadja el a javaslatot, s ezzel útjára indult a szakmai szervezet — elvileg. Ugyanis csak 1853-ban szervezik meg, pesti központtal, a mértékhitelesítő intézetek hálózatát az országban. Az ellenőrzést azonban meghagyták a helyi hatóságoknak rendbiztosi feladatként. Lényegében nem változott a helyzet, csak az általános fejlődésnek megfelelően bővült a feladatkör az 1874:9. tc. létrehozta szervezetnél, amelyiket a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium keretében a Budapesten működő Állami Központi Mértékhitelesítő Bizottság végezte, Kruspér István avatott vezetésével a hazai mérésügy elvi és gyakorlati munkáját, az országban működő 70 mértékhitelesítő intézet vezetését. 2.44 Mértékegység-megállapítás. Más szempontból már foglalkozván e témával (ld. 2.22) említettem, ez alapvető feladata a mérésügynek. A mértékegység lehet közvetlenül alkotott, tehát alapegység, és lehet — rendszerint ebből — származtatott. Történeti mértékeinknél azonban sokszor nehéz megállapítani e milyenséget. Az egységet, megállapításakor pontosan definiálni kell. Mivel az egység mindig valamilyen fizikai mennyiség konkrét realizálása, mérni kell ezt is, vagyis az egység nagyságát méréssel kell és lehet megállapítani. Ezt az egységet aztán lehetőleg fizikai objektumban: etalonban kell rögzíteni. Az etalon azonban nagyságában az idők során megváltozhat, tehát később is meg kell azt vizsgálni. S még inkább akkor, amikor az egység nagyságát valamilyen okból megváltoztatják. A mérésügy e tevékenységétől, vagyis egységmegállapításról, etalon alkotásról azonban csak akkor lehet szó, ha az egy társadalmi közösség, illetve vezetőinek tudatos cselekedete. Következőleg történeti mértékeink jelentős része nem sorolható ide. Ezeket az egységeket a helyi szokás alakította ki hosszabb idő során, mondhatjuk azt is, „magától" alakult az egység. Főleg olyanok, amelyek nem is etalonizálhatóak, mint az előző kötet földmértékei, vagy ezen kötet térfogatmértékeinek jó része, és természetesen a darabmértékek. 2.44.1 Egységmegállapítás-etalon. A mondottak értelmében e tevékenységre az űr- és a súlymértékeknél kerülhetett sor. Ezeknek viszont etalonjuk mindenképp kellett legyen. A kezdeti időkre ugyanis nincs konkrét adatunk, mintegy már „menet közben" jelentkeznek, s ez rendkívül megnehezíti az alapegység származtatott egység megkülönböztetést, vele pedig a nagyság indoklást. A szemlénél az ismétlés kerülése, illetve a szöveg csökkentése érdekében csak a lényegesebb, illetve az első előfordulás adatait említem. Ugyanaz okból csak az előző kötetben, 547 illetve e kötet előző fejezetében (ld. 2.42) nem említett adatok forrását idézem. Az etalonizálás első emlékét egy 1171 után kelt, a bakonybéli apátság jószágaival kapcsolatban készült, de sajnos hamis oklevél közli: egy szolgáltatási megállapodás szerint minden ház egy vödör mézet és ,,5 köböl búzát ad azzal a nagy köböllel, amelyet a király saját tenyerével mért meg (cum suo proprio pugillo mensurauit), és amelyet megőrzésre Lőrinc nevű férfi által Szent Mór rendházába
