Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
4.2.29.1.20. Kapás — vödör. A szőlőre jellegzetes és területileg sajátos mértékre (ld. 4.2.88.) vonatkozó viszony. Felső-Tisza-vidék 1704. évi fiskális összeírásánál számba vett szőlőknél a következő vödörnagyságokat kaptuk 1 kapásra: Szatmár megye 2 falujában 3,0—4,7, átlag 3,4; K. Szolnok megye 3 falujában 3,24—12,0, átlag 6,11; Kraszna megye 5 falujában 3,5—13,0, átlag 8,1 vödör. 1235 A nagyságbecsühöz támpont nincs. Alsóbajom (Küküllő) 1801. évi összeírásában 1 kapás=0,37—4,1, átlag 3,12 vödör, 1236 támpont nincs. Az 1828. évi összeírás szerint Kőszegen (Vas) 1 kapás=0,10 vödör, s ugyanakkor 80 nöl. 1237 Meg kell jegyeznem, hogy az 1828. évi összeírás feldolgozásakor még nem tudtam az emerl= vödör azonosságról (ld. 4.2.88.). A viszony összegzésénél itt is a különállót vegyük előbb: Kőszegen 1 kapás= 0,10 vödör=80 nöl. Az erdélyi adatoknál 1 kapás=0,37 és 13,0 szélső, 3,0—10,0 középértékkel a számtani átlag 5,18 vödör, mert jóformán minden szőlőnél más a nagyság, ami ismét igazolja a már többször említett megállapítást: a konkrét szőlő a nagyság meghatározója. 4.2.29.2. Összefoglaló. A forrásokból feltárt adatok jelentős része a szemlében nem szerepelt, mert feleslegesen terhelte volna a szöveget. A hasznos adatok is bizonyíthatták, hogy a kapás az egész korszakban dívó, országos mérték volt. Az adatok bizonyították azt is, hogy az egy kapás egynapi munkája meghatározásánál a szőlőterület nagyságát mindenkor a konkrét szőlő, annak műveléstechnikája alakította bizonyos nagyságrendi keretek között, de rendkívül változatosan. Az egyes borvidékeknek voltak ugyan sajátos nagyságaik, de ezek sem egységesek, s a tételt nem általánosíthatjuk: nem volt minden borvidéknek sajátos kapás nagysága. Bár a legjellegzetesebb szőlőmérték, húszféle viszonya mutatja, hogy nem volt egyeduralma, csupán vezető szerepe a többi között. E mértékek többsége is jellegzetes a szőlőre, több tájilag sajátos is, más része viszont általános. Közülük egy, a négyszögöl a 19. század második felében átveszi a szerepét, s megakadályozza, hogy ez az ősi mérték eljusson a métertörvényig; abba már nem vették fel mint régi mértéket. Ezek a viszonyok azonban egymással nem egyenlőek, külön életük van, a következő összesítésben is választani kell őket. 1 kapás=0,25—5,3, átlag 2,0 akó; 4,1—6,8 erdélyi akó; 1,0—1,85 pozsonyi akó; 6,5—10,8, átlag 9,1 barázda; 0,5, 0,7, 0,8 bravi; 1,3—4,0, átlag 2,5 csöbör; 0,25 fertály; 0,4, gyakoriságban 1,0 font; 0,08—1,0, átlag 0,28, gyakoriságban 0,1, 0,25 hold; 0,2—1,0, átlag 0,46 hordó; 4 pozsonyi icce; 0,12—0,33, átlag 0,22 köböl; 45,0 és 135,0 nagyszombati mérő; 1,0 napszám; 40—533, átlag 285 négyszöglépés; 0,07—0,10, átlag 0,08 oktál; 0,33 paszta; 1 öreg pint; 9 sor; 500—2000 szőlőtőke; 0,10 illetve, 0,37—13,0 szélső, 3,0—10,0 középértékkel átlag 5,18 vödör; 7 és 420 szélső, 100—300 középértékkel átlag 150 nöl, gyakoriságban 100 és 200 nöl, vagyis 0,25 és 15,1 szélső, 3,6—10,8 középértékkel átlag 5,4 ár. gyakoriságban 3,6 és 7,2 ár. Becsülve pedig 80, 198, 200, 275 nöl, vagyis 2,8, 7,1, 7,2, 9,8 ár.
