Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
4.2.30. KÁPOSZTAFEJ Ritkán előforduló mérték. A káposztáskert ugyanis nem szerepel gyakran a forrásokban, s ha igen, csupán létét, helyét említik, nagyságát nem tartották szükségesnek megadni, ugyanis bekerített volt, mindenki tudta, mekkora, mennyi káposzta terem meg benne, s ebből, a termésmennyiségből fakadt később a mérték. A termésmennyiséggel való meghatározásra az első adatom Varanó (Zemplén) 1684. évi urbáriumában szerepel, de ott a nagyságot hordóval adták meg (ld. 4.2.25.1.1.). Feltételezem, hogy még a 17. században alakult ki az a logikus gyakorlat, hogy a termett káposztafejekkel adják meg a kert nagyságát, méghozzá a hazai számrendszernek megfelelően 100 darabban. Az első konkrét adat azonban késői: Sopronban 1778-ban szerepel így, a káposztáskert =100 fej. 1238 Keszthely (Zala) 1849. évi összeírásában pedig a nyomtatott űrlapnak már a fejlécében szerepel, tehát egységként vették fel: „káposztás föld: száz főny," 1239 ez bizonyítja, hogy már közkeletű mérték. Eszerint 1 káposztafej=0,01 káposztáskert. A viszonyítás azonban nem mond semmit, mert nem ismerjük a kert tényleges nagyságát, tehát másik ismeretlennel kell próbálkoznunk: azt kell megállapítanunk, mekkora volt egy káposztafej helyigénye. Lippay 1664-ben azt mondja, hogy a káposztapalántákat ,.leg-alább más-fél lábnira egymástul" ültessék. 1240 Nyilvánvaló egyrészt az, hogy az általános gyakorlatot figyelembe véve tette kijelentését, másrészt az, hogy pozsonyi lábra gondolt (ld. 3.2.9.12.), vagyis a sor-és tőtávolság 47,62 cm, de a „legalább" kijelentés miatt kerekíthetünk 48 cm-re, így 1 káposztafej=0,23 cm 2 , vagyis 0,064 nöl. De ugyancsak a „legalább" meghatározás miatt számolhatunk felső határként 2 lábat, vagyis egy közönséges lépést (ld. 3.2.9.1.), így 1 fej=0,391 cm 2 , vagyis 0,111 nöl. Mivel pedig az agrotechnika a 19. század második felében változott jelentősebben, feltételezhetjük, hogy a káposztaültetés módja a 19. század derekáig nem változott, tehát a tétel: 1 káposztafej=0,064—0,111, átlag 0,087nöl=0,23—0,399, átlag 0,31 m 2 . • 4.2.31. KÁSZAFORDULÓ Levéltári forrásokban nem találkoztam e mértékkel. Az újabb néprajzi irodalom említi, így valószínű, hogy tárgyalt korszakom után alakult ki, azért megemlítem. Szabó a Körös és Berettyó vidékének rétgazdálkodásával foglalkozva, Fél gyűjtésére hivatkozva így írt: „Martonoson a nyilasokat kaszafordulónként szabják ki. Egy kaszafordulón a kasza két részének együttes hosszúságát kell érteni. Vagyis végigfektették előbb a kaszapengét a kaszafejtől kezdve a hegyéig, vagy pedig a kaszafejtől a kaszanyél végéig való távolságot veszik." 1241 Paládi-Kovács pedig, a rétgazdálkodással általában foglalkozva, saját és Fél gyűjtésére hivatkozva mondja: „A rétek jellegzetes mérőeszköze volt a kaszanyél: csallóközi, mátyusföldi, Komárom vidéki elnevezéssel: kaszaforduló. A kaszának rendszerint csak a nyelét vették, azt általában két lépéssel azonos hosszúságúnak tekintették." 1242
