Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
egységszükségletet a földmértékeknél sokkal inkább kielégíthettük külföldi átvétel nélkül, mint a hosszmértékeknél. Új földmértékeink jelentős többségét hazai föld fakasztotta. Az alegységek esetében a földmértékeknél majd azonos a helyzet, s a hosszmértéknél is jobb az előbbinél, a szükséglet felénél többet adtunk a magunkéból. 2.2.3.2.2. Külföldi eredetű a hosszmértékek közül 10 egység (ld. 3.4.1.): lánc (1756, ld. 3.2.10.), lómérték (1778, ld. 3.2.12.), marok (1778, ld. 3.2.13.), órajárás (17. sz. v.,ld. 3.2.16.), pont(1768, ld. 3.2.19.), postaállomás (1785, ld. 3.2.20.), szál (17. sz., ld. 3.2.24.), újoncmérték (1757, ld. 3.2.27.), vonal (1768, ld. 3.2.30.), vonás (1757, ld. 3.2.31.), és 30 alegység: arasz (ld. 3.2.1.): mérnöki (1825); hüvelyk (ld. 3.2.6.): erődítmény (1748), mérnöki (1768); láb (ld. 3.2.9.): erődítmény (1748), mérnöki (1768);lánc(1756,ld.3.2.10.):mérő-(1784);lépés(ld. 3.2.11.): katonai(1780), mérnöki (1664), kettős mérnöki (1768); marok (ld. 3.2.13.): lómérték (1778), hajósmérték (19. sz.); mérföld (ld. 3.2.14.): erődítmény (18. sz.), földrajzi (1804), osztrák (17. sz.), tengeri (1843); öl (ld. 3.2.17.): erődítmény (1748), mérnöki (1768); pont (ld. 3.2.19.): bécsi (1775), mérnöki (1775), nyomdai (1780); rőf (ld. 3.2.21.): mérnöki (1768); újoncmérték (ld. 3.2.27.): közkatona (1757), testőr (1760); vonal (ld. 3.2.30.): bécsi (1856), erődítmény (1748), mérnöki (1775); vonás (ld. 3.2.31.): lómérték (1778), újoncmérték (1757). Az egységek közül az órajárás és a szál nehezen meghatározható, az alegységek közül a földrajzi mérföld német, a nyomdai pont francia eredetű, a többi osztrák (kényszer-) behozatal, de egy részük ott is átvétel volt. A földmértéktmk közül külföldi 12 egység (ld. 4.4.1.2.), ezek: dönüm (1601, ld. 4.2.12.), drevenka (1732, ld. 4.2.13.), korec (1646, ld. 4.2.36.), lukna (1610, ld. 4.2.44.), négyszöghüvelyk (1847, ld. 4.2.51.), négyszögláb (1745, ld. 4.2.52.), négyszöglépés (18. sz., ld. 4.2.53.), négyszögmérföld (12. sz. v., ld. 4.2.54.), négyszögrúd (17. sz. v.,ld. 4.2.56.), oka (1601, ld. 4.2.59.), stertin (1731, ld. 4.2.72.), szapu (1646, ld. 4.2.74.). Az alegységekből 14 külföldi eredetű (ld. 4.4.1.2.): hold (ld. 4.2.24.): katasztrális (1786); köböl (ld. 4.2.38.):gráci (1690);mérŐ(ld.4.2.49.);bécsi(1720);négyszögláb (ld. 4.2.52.): bécsi (17. sz.), erődítmény (1748), mérnöki (1735), kettős mérnöki (18. sz.); négyszögmérföld (ld. 4.2.54.): osztrák (17. sz. v.); négyszögöl (ld. 4.2.55.): bécsi (17. sz. e.), erődítmény (1748); négyszögrúd (ld. 4.2.56.): mérnöki (1721), osztrák (19. sz.). Az egységek közül török eredetű a dönüm és az oka, horvát a drevenka és stertin, lengyel (szlovák közvetítéssel) a korec, a lukna, esetleg a szapu, a négyszögmértékek mindegyike osztrák eredetű, mint ahogyan ezek alegységeinek mindegyike is. A horvát, valamint a lengyel (szlovák) mértékeket tájilag rég honosodottnak, így ha úgy tetszik, hazaiaknak is ítélhetnénk, az osztrákokat pedig a közös államiság honosította meg. A külföldi eredetű mértékek tehát a 17. századtól kezdve, akkor még fokozatosan és inkább táji jelleggel gyökeresedtek meg, némelyikük nem is hosszúéletűen. A 18. század derekán gyorsul a tempó, főleg az osztrák „telepítés" szaporít, s ezek
