Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

országos-általános jelleggel terjednek el, jól megkötöttek. Közülük a négyszögöl és a hold túlélte a hazai mértékeket is. 2.2.4. Mértékkészlet. A mértékkészlet e korszakban a következő: a hosszmértékeknél 30 egység 92 alegység (ld. 3.4.1.), a földmértékeknél 88 egység 108 alegység (ld. 4.4.1.2.), összesen tehát 118 egység 200 alegység. Nézzük a készletet közelebbről. 2.2.4.1. Metrikus értékek szerint a következő a helyzet. — Természetesen csak ez értékkel ismertek szerepelnek, de némely mértéknek több metrikus értéke is van, illetve azonos metrikus értékkel több mérték is szerepel. Az egységet és az alegységet együtt veszem, mértéknek nevezem. Hosszmértékék: a mm nagyságrendjén 8 metrikus nagysággal 10 mérték, a cm nagyságrendjén 43 metrikus nagysággal 58 mérték, a m nagyságrendjén 27 metrikus nagysággal 36 mérték, a km nagyságrendjén 12 metrikus nagysággal 12 mérték, összesen tehát 90 metrikus értékkel 116 mérték (ld. 3.4.1.). Vagyis: egy metrikus értékre 1,3 mérték jut. Földmértékék: cm

2 nagyságrendjén 1 metrikus nagysággal 1 mérték, a m

2 nagyságrendjén 25 metrikus értékkel 26 mérték, az ár nagyságrendjén 226 metrikus értékkel 339 mérték, a hektár nagyságrendjén 34 metrikus értékkel 36 mérték; összesen 326 metrikus értékkel 402 mérték (ld. 4.4.1.2.). Hasonló az eredmény: egy metrikus értékre 1,2 mérték jut. Ez a bőség zavara: kiált az integrálódás után. Ugyanakkor a találékonyság bősége: minden nagyságrenden tudott mérni az ember, mindenre volt mértéke. A nagyságrendi megoszlás önmagában is mutatja egyrészt a pontossági igényt, másrészt pedig az igény szerinti gyakoriságtartományt, s ez a méter és az ár nagy ságrendje — mint ma is: az ember nem változott, csupán a mértéke lett más. 2.2.4.2. Az időrend szerint tekintve a mértékkészletet, mivel az eredetnél részben már tárgyaltam (ld. 2.2.3.), a vonatkozó összefoglalókban (ld. 3.4.1., 4.4.1.3.) pedig részletesen ismertetni fogom, elegendő itt a századonkénti áttekintés. S meg kell ismételnem a figyelmeztetést: az első előfordulás esetleges, a mértékhasználat jóval korábbi (erre még később visszatérek). Mi a helyzet tehát? Hosszmértékék: az induló készlet 14 egység, 37 alegység. A 17. század folyamán 2 egység, 20 alegység a gyarapodás; a század végén 16 egység, 57 alegység a készlet. A 18. század folyamán 9 egység, 35 alegység a szaporulat; a század végén 25 egység, 92 alegység állott rendelkezésre. A 19. században (a korszak végéig) 5 egység, 9 alegység a növekedés; a záró készlet tehát 30 egység, 101 alegység, az utóbbiból azonban 9 külföldi, kivételesen használt mérték; tehát 92 alegység dívott, így összesen 122 mérték (részletesen ld. 3.4.1.). A gyarapodás az induló készlettől tekintve a 18. században tetőzik, majd jelentősen csökken. Az egységek száma az egész korszakban csupán az induló készlet kétszerese lett. Az alapvető hosszmértékek már akkor kialakultak, amellett korlátozott a vonatkozó igény és korlátozott a lehetőség is. Nem így az alegységeknél. S jellemző: ez háromszorosra