Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS

Bartháza, 1690. 1,0—1,4, átlag 1,2;

1483 Beregújfalu, 1645. 0,8.

1484 Ugocsa megye: Keresztúr, 1672. 1,0.

1485 A nagytáj összegezve: 1 köböl=0,15 és 4,0 szélső, 0,30 és 2,0 középértékkel átlag 0,77, a tíz nagyságból a leggyakoribb az 7,0/7 hold, konkrét nagyság egy esetben 1000 nöl, becsülve pedig 272—1600 szélső értékkel 400, 1200, 1600 nöl. Dunántúl. Sopron megye: Csorna, 1688. 0,5 ;

1486 Hegykő, 1766. 0,40—0,59, átlag 0,48.

1487 Vas megye: Sény, 1670. 0,5;

1488 Nagyszőllős, 1716. 0,66—1,0, átlag 0,84,

1489 1786-ban a holdat 1144 nölre becsültem (ld. 4.2.24.1.20.), így ez a köböl 755—1144, átlag 961 nöl lehet; Miske, 1762. 0,5;

1490 Kissitla, 1776. 0,5;

1491 Szentlőrinc, 1794. 0,40—0,51, átlag 0,45.

1492 Zala megye: Muraköz, 1679. 0,33,

1493 ugyanez évben a holdat 1600 nölre becsültem (ld. 4.2,24.1.20.), így a köböl 528 nöl lenne; Nemesságod, 1755. 0,33—0,50, átlag 0,44,

1494 ugyanez évben a holdat 1325 nölre becsültem (ld. 4.2.24.1.20.), így ez a köböl 437—663, átlag 583 nöl lehet. Veszprém megye: 1828. 1,0.

149S Summázva a nagytájat: 1 köböl=0,33 és 1,0 szélső értékkel átlag 0,57, a 12 nagyságból gyakoriság 0,5/4 hold, a nagyság becsülve 437—1144 szélső értékkel 528, 583, 961 nöl. Duna—Tisza vidék. Borsod megye: Szendrő, 1672. 1,0,

1496 a megye, 1828. 1,0.

1497 Heves megye, 1828. 0,75.

1498 Békés megye: 1 falu, 1828. 2,0.

1499 Összegezve: 1 köböl=0,75 és 2,0 szélső értékkel átlag 7,0 hold. Erdély, Partium. Bihar megye: Cséfa, 1794. 1,0,

1500 1784-ben ott a holdat 1100 nölre becsültem (ld. 4.2.24.1.20.), így ez a köböl is annyi lehet. Mármaros megye: Rónaszék, 1711. 0,07—0,14, átlag 0,10.

1501 Szatmár megye: Szinérváralja, 1672. 1,0,

1502 a megye, 1664. 0,68, 1672. 1,0;

1503 Fehérgyarmat, 1683. 0,50—1,13, átlag 0,73 ;

1504 Sonkád, 1687. 1,33—1,44, átlag 1,38 ;

1505 Nabrad, 17. század 1,0.

1506 K. Szolnok megye: Szilágycsehi, 1682. 0,60—0,80, átlag 0,70.

1507 A nagytáj summázva: 7 köböl=0,04 és 1,44 szélső, 0,5—7,0 középértékkel átlag 0,80, a tíz nagyságból gyakoriság 7,0/4 hold, nagyság becsülve egy alkalommal 1100 nöl. A viszony összegzését kezdjük az adatokkal. 7 köböl=0,07 és 4,0 szélső, 0,30— 2,0 középértékkel átlag 0,80, a 25 nagyságból gyakoriság 0,50/4, 7,0/13 hold, a nagyság pedig becsülve 272 és 1600 szélső értékkel 400, 528, 583, 968,1100,1200, 1300, 1600 nöl. Tapasztalhatjuk tehát a funkciónak, illetve az eredeti meghatározásnak megfelelő nagyságingadozást. A szélső értékek, különösen a helyiek világosan utalnak arra, hogy a határ adottsága nem egyforma, természetesen változik a köblös nagysága. Ugyanakkor viszont kialakul a gyakorlati átlag, ami arra a településre jellemző; amikor egy értékünk van, ezt az adatot kapjuk meg. Természetes viszont az is, hogy ez az érték településenként változhat, bár nem feltétlenül, de a tájhatás érvényesül. A nagytájaknál is. A legegyensúlyosabb a hegyvidék, s ez érthető. Arra viszont határozottan figyelmeztetnem kell, hogy a holdnak is van változó helyi értéke, nem azonos nagyságúak, amellett, hogy a köböl nagyságok sem, így e viszony azonos értékeinél nincs feltétlenül azonos területnagyság, amire néhány nöl adat is felhívta a figyelmemet. (Ld. még az alegységeknél: 4.2.38.2.— 4.2.38.35.) 4.2.38.1.4. Köböl — kapás. Kivételes viszony (ld. 4.2.29.), általános mérték vele a köböl. Két adatom van csupán: Marosszék 1610. évi kostitúciója szerint „köb-