Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
vétlenül, természetes módon, mintegy szándéktalanul, hanem közvetve, közbeavatkozva, valamilyen más eszköz vagy mód tudatos, szándékos alkalmazásával alakultak. Három alcsoportja van. Hosszmértékből létesültek: kerékalja, kötélarja, láncalja, mérföld, rúd, illetve valamennyi négyszögmérték: hüvelyk, láb, lépés, mérföld, öl, rúd — 11 mérték, a készlet 13%-a. Közülük az első csoport a hagyományos gyakorlaté: hosszmértéket alkalmaz földmértékként az egyik irány, rendszerint a szélesség meghatározásával, mert a másik közismert, változatlan; később pedig mindkét kiterjedés: szélesség-hosszúság közlésével (mint kijelölt szorzással) alakít területegységet. A másik csoport a későbbi, a fejlettebb mód: ezek már területmértékek, helyes megnevezéssel négyzetmértékek, ugyanis az alapegység olyan paralelogramma, amelyiknek minden oldala és szöge egyenlő, s az oldalak nagyságát a vonatkozó hosszmérték egysége adja. Pénznemből (illetve számítási egységből) alakultak: forint, márjás, rovás — 3 mérték, a készlet 3 %-a. Az első kettőnél a pénzegység alakít területegységet értéke szerint. A rovás csak közvetve — s kissé nehézkesen í—sorol ide mint számítási egység, azzal a meggondolással, hogy pénzegység is az. Mennyiségből, illetve számolási módból alakított mértékek: darab, illetve cira, fertály, figur, oktál — 5 mérték, a készlet 6 %-a. Az elsőt magyarázni nem kell. A többi pedig a felezőrendszer tagja — a figurnak fertály értelme van — tehát negyed, nyolcad, tizenhatod. Hiányzik a fél, vagyis a média, s természetesen az egész, amelyet más mértékkel határoztak meg. A mesterséges földmértek főcsoporthoz összesen tehát 3 típus, illetve 19 mérték tartozik, a készlet 22 %-a. Ismeretlen típusnak maradt a dönüm, a fejsze és a gyalog — 3 mérték, a készlet 3 %-a. Ennek okát a vonatkozó mértékeknél (ld. 4.2.12., 4.2.18., 4.2.23.) tárgyaltam. A mértékkészlet jelentős többsége (75%) tehát a természetes mértéktípushoz tartozik, mint az előző korszakban is, csak bővült a típusok, s természetesen a vonatkozó mértékek száma is, de ugyanazon ok, egyazon funkcióelvből fakadt valamennyi. De öröklődött az előző korszakból a mesterséges típus mértékeinek egy része is. Másik e korszak terméke: pénznemből származik, de korszerűek csak a valódi területmértékek: a négyszögmértékek. Ezek könnyítik meg az átmenetet a még korszerűbb: a méterrendszer típusaihoz. 4.4.3. A földmértékrendszereket két csoportba sorolhatjuk. Az egyikbe az általános rendszerek tartoznak, a másikban a sajátosak, amelyeket vagy csak egy művelési ágnál alkalmaztak, vagy területileg voltak azok, avagy a rendszer tette őket azzá. Az általános csoporthoz tartoznak a gyakorlati és az osztrák—magyar alcsoport rendszerei. A gyakorlati rendszerek eleje a királyi földmértékrendszer. Az előző korszakból 2650 élt tovább. Nemcsak általános, de országos is. Mint a bevezető résznél közölt táblázatból (ld. 2.2.6.1.2.1.1.) látható, négy tagból áll. Az első tag (négyszögláb) elméleti, az alaptag a 12X72 királyi öllel etalonizált királyi hold (84,4 ár).
