Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS

Az előtte levő tag a királyi négyszögöl (9,77 m

2

) — váltószáma a holdra 874 —, a legnagyobb tag pedig a 150 holdból álló királyi ekealja (126,6 ha). A váltószámok között tehát nincs számrendszeri összefüggés, rendszert a tagok kodifikált, illetve szokásjogú állandóságával alkot. A másik gyakorlati rendszer csak utólagosan nevezhető magyarnak, s még rendszer mivolta sem egyértelmű. A vonatkozó táblázatból (ld. 2.2.6.1.2.1.2.) láthatjuk, hogy két tagja között a váltószám nem egészen állandó. Az alapegység a bécsi négyszögöl (3,59 m

2

), a második tag a magyarnak nevezhető hold, amely viszont 1000—2000 nöl (35,9—71,9 ár) — kivételesen még több is — lehet, s csak az úrbérrendelet számtani átlaga, illetve a későbbiekben tapasztalt gyakori nagyság, az 1200 nöl (43,2 ár) állandósul, mint váltószám (ld. 4.2.24.1.), s alkot a korszak végére tényleges, országos rendszert. A harmadik gyakorlati, ismét országos rendszer a katasztrális. Ez is kéttagú, mint a vonatkozó táblázat (ld. 2.2.6.1.2.1.3.) mutatja; az alapegység itt is a bécsi nöl (3,59 m

2

), s ebből 1600 alkot egy alsó-ausztriai /bécsi/ osztrák katasztrális holdat (57,5 ár) (ld. még 4.2.24.2. és a következőket). Az osztrák—magyarnak nevezett alcsoportból vegyük előbb az alapul szolgáló osztrák, bécsinek is nevezett terület-földmértékrendszert. A vonatkozó táblázat (ld. 2.2.6.1.2.2.1.) dokumentálja a fokozatos kialakulást. Ez is országos rendszer. A legkisebb tag a négyszögvonal, ebből 144 ad egy négyszöghüvelyket (6,93 cm

2

), ebből 144 az egy négyszögláb (999,0 cm

2

), amiből 36 egy négyszögöl (3,59 m

2

), ebből kezdetben 1584, II. József rendelete óta 1600 alkot egy alsó-ausztriai holdat (57,5 ár), és 100 ilyen hold az egy osztrák négyszögmérföld (57,5 ha). A rendszer tehát a hatos számrendszeren alapul, csak az utolsó tagnál váltott át a tízesre. Lényegében ebből alakult a magyarnak nevezhető, szintén országos földmértékrendszer, amelyet a métertörvény kodifikált (táblázatát ld. 2.2.6.1.2.2.2.). Legkisebb egysége a bécsi négyszöghüvelyk (6,9 cm

2

), ebből 144 az egy bécsi négyszögláb (999,0 cm

2

), amiből 36 az egy bécsi négyszögöl (3,59 m

2

), ebből 1200 ad egy magyar holdat (43,2 ár), és „rendszertelenül" hozzácsatolták a magyar négyszögmérföldet (69,78 ha), ez ugyanis 161 2/5 magyar hold lenne, így nem illeszkedik a rendszerhez számrendileg. Az általános csoport 5 földmértékrendszere közül valóban magyarnak csak a királyit nevezhetjük. A többi részben honosodott, részben ránk kényszerített rendszer, de a négyszög-, helyesebben a négyzetmérték tagjai a fejlettebb méréstechnikát terjesztették. A sajátos csoportba sorolnak a művelés, a rendszerépítés miatt és a táj szerint sajátos rendszerek. A művelés szerintiekhez tartoznak az osztrák műszaki, a bánya és a szőlő mértékrendszerek. Az osztrák műszakinak két rendszere van, mindkettő a 18. század derekától dívott nálunk, s korlátozottan országosnak nevezhető, amennyiben a helytől függetlenül alkalmazták, de csak a műszakiak. Egyike a mérnöki tízes területmérték-rendszer. A vonatkozó táblázatban (ld. 2.2.6.2.2.1.1.) látható négy tagja nem egyidejű. Alaptagja a bécsi négyszögöl