Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS

Általános, vagyis többféle munkára, művelési ágnál alkalmazható típus a napszám — 1 mérték, a készlet 1 %-a. Az előkészítő munkához sorolnak a következők: barázda, ekealja, fa, falka, hold, sor, szilvás, szőlőtőke — 8 mérték, a készlet 9 %-a. Közülük a barázda, ekealja, falka, hold a szántás műveletéből — funkció szerint tehát a szántó mértékei —, a fa, sor, szilvás, szőlőtőke pedig az ültetés műveletéből ered — funkció szerint a kert, illetve a szőlő mértékei. A kezelő munkából funkció szerint a szőlő mértékei alakultak: árok, barázda, kapaalja, köz, paszta, út, vágó — 7 mérték, a készlet 8 %-a. A betakarító munkából csak a rét két mértéke alakult, szintén funkció szerint: kaszaforduló, kaszaalja — 2 mérték, a készlet 2%-a. A termőképesség szerint alakult mértékeknek is több alcsoportja van. A betakarító eszköz nagysága, termést befogadó képessége adja a terület egységnyi nagyságát a következő mértékeknél: kosár, puttony, szekér, vontató — 4 mérték, a készlet 5 %-a. Az első a kert, a második a szőlő, az utolsó kettő a rét mértéke, funkció szerint. A tárolóeszköznél szintén annak nagysága, űrtartalma jelöl a termésmennyiség szerint egységnyi területet. Ezek: átalag, csöbör, csötört, hordó, stertin, üst, vödör, zsák — 8 mérték, a készlet 9%-a. Közülük az üst a kert (szilvás), zsák a szántó, a többi a szőlő funkció szerinti mértéke. A más mértékekből alakultak a termésmennyiségnek megfelelően részint az űrtartalom, részint a súly szerint egységesítenek területet. Ezek: akó, font, icce, mázsa, oka, pint, porció — 7 mérték, a készlet 8 %-a. Közülük az akó, font, icce, pint a szőlő, az oka a kert, a mázsa részben a kert, részben a rét, a porció pedig a rét funkció szerinti mértéke. A termésmennyiségből közvetlenül alakultak: boglya, disznó, juh, káposztafej, ló, marha, petrence, velleszta — 8 mérték, a készlet 9 %-a. Ezeknél a művelési ágnak megfelelően alakult a területegység, így funkció szerint. A káposztafej a kertnél, nem kell magyarázni. A boglya, petrence, velleszta a rétnél a termett szénamennyiség szerint. A disznó az erdőnél a termett makkmennyiség, vagyis az erdő ellátóképessége szerint; hasonlóan a juh, ló, marha a legelő fűmennyisége, vagyis ellátóképessége szerint. Földosztás, illetve határfelosztás alakította a következőket: dűlő, jus, nyíl, rend, szekció, tized — 6 mérték, a készlet 7 %-a. Közülük a jus és a nyíl kisebb egység, egyúttal az arra való jogosultság szerint, a többi nagyobb egységre osztás szerint alakított területegységet, így funkció szerint. A művelési ág szerint létesültek: bravi, kert, rét, szántó, szilvás, telek — 6 mérték, a készlet 7 %-a. Ezek üzemegységek, lényegében a művelés, vagyis a munkaszükséglet, végső fokon a napi munka, a nap-szám rejtőzik mint kiváltó ok e mértékek mögött. A természetes földmértékek főcsoporthoz összesen tehát 11 típus, illetve 66 mérték sorol, a készlet 75 %-a, de figyelembe kell venni azt, hogy van még valószínűleg ide soroló 3 megfejthetetlen mérték is (ld. később). A mesterséges típushoz azon mértékek tartoznak, amelyek nem a földből köz-