Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
figur, forint, gyalog, hold, kila, korec, köböl, kötél, köz, lánc, lukna, mérő, napszám, nyíl, öl, rend, rovás, rúd, szántó, szapu, szekció, tized, véka, zsák — összesen 33 mérték=37%; sajátos 4= 12%. Rét (kaszáló): boglya, darab, ekearja, kaszaforduló, kaszaalja, kerékalja, kötél, lánc, mázsa, napszám, nyíl, öl, petrence, porció, rét, rúd, szekér, véka, velleszta, vontató — összesen 23 mérték=26%; sajátos 9=39%. Legelő: disznó, hold, juh, ló, marha — összesen 5 mérték=5,5%; sajátos 3 = 60%. Erdő: darab, disznó, ekealja, fa, lánc, mérföld, nyíl, rúd — összesen 8 mérték= 9%; sajátos 2=25%. Szőlő: akó, árok, átlag, barázda, bravi, cira, csöbör, csötört, darab, dönüm, fertály, font, hordó, icce, jus, kapaalja, köz, lánc, napszám, oka, oktál, paszta, pint, puttony, sor, stertin, szőlőtőke, út, vágó, vödör — összesen 31 mérték=35%; sajátos 19=61%. Műszaki művelési ághoz tartoznak a bányamértékek: kötél, négyszögöl, telek — 3 mérték=3%; sajátos 3 = 100%. A legtöbb mértéke tehát a szántónak volt, azután a szőlőnek — majd egyformán a készlet harmada —, ezt követi az általános csoport — a készlet jó negyedével —, aztán a rét — majd hasonló arányban —, aztán sorra csökkenően: a kert, az erdő, a legelő, a telek — a kettő egyforma arányban —, végül a műszaki ág. A nagyságrend mint következmény mutatja azt, ami köztudott: a fő művelési ág a szántó, de majd olyan jelentős a szőlő, azután a rét. A sajátos mértékeknél az első — érhetően a műszaki ág, utána következik a szőlő, majd a rét, utána az erdő, azután egyformán a telek és a kert, végül a szántó. A sorrend egyúttal a mérték integrálódási szükségességét, lehetőségét és eredményét is jelzi. Az a tény pedig, hogy a mezőgazdasági ágak közül a szőlő mind a mértékkészletben, mind a sajátos mértékekben élen jár, mutatja, szintén következményként, hogy ez a művelési ág a feudális termelési módon belül sajátos helyet foglal el. 4.4.2. A mértéktípusok csoportjait — mint ezt más vonatkozásban már tárgyaltam (ld. 2.2.5.) — az alakulási mód, s vele a funkció alakította ki, illetve eszerint rendszerezhetjük őket. A létesülés két fő csoportot különböztet meg: természetes és mesterséges. Kezdjük az elsővel. A természetes típus eredetét, megnevezését magyarázzák alcsoportjai: vetőmagszükségletből, munkaszükségletből, termőképességből, föld-határfelosztásból, művelési ágból fakadtak, valamennyi a földhöz és műveléséhez kapcsolódva jött létre: földszabásúak, geodometrikusak. A vetőmagszükségletből fakadtak mindegyike űr-gabonamérték. Űrtartalmukkal, vagyis a beléjük férő vetőmag mennyiségével meghatározzák a terület egységnyi nagyságát, funkció szerint tehát a szántó mértékei. Ezek: drevenka, icce, kila, korec, köböl, lukna, mérő, szapu, véka — összesen 9 mérték, a készlet 10%-a. A munkaszükségletből származó mértékeknek több alcsoportja van, de mindegyiknél a munkaegység vagy a munkahelyegység alakít mértékegységet. 30* 467
