Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
4.2.83. ÜST Tárgyalását az egyetlen vonatkozó adattal szükséges kezdeni. Blackó (Pozsega) 1762. évi összeírásában és becsüjében megállapítják, hogy a hazai szokás szerint a szilvás holdját, termés esetében, 50 üsttel kell számítani, egy üstöt pedig 5 okával, 2545 vagyis 1 üst=0,02 hold=5 oka. Problematikus azonban a mérték neve, illetve eredete. A latin forrásban szereplő lebes jelentése a hazai latin szótárak szerint vasfazék, serpenyő, üst. Nyilvánvaló, hogy serpenyő jelen esetben nem lehet, az egy lapos edény. A másik kettő közül azért választottam az üst nevet, mert — később meglátjuk — ez fejezi ki a lényeget, egyúttal ez a közismertebb név. Az üst fémedény, s azért fém, mert tűzre teszik, hogy tartalmát megfőzzék. Hogyan lesz ebből földmérték? Gyümölcsösről lévén szó, termésmennyiséggel határozzák meg a nagyságot. Ez a szilvás esetében elvileg lehet nyers vagy aszalt gyümölcs, és lehetett lekvár vagy pálinka mennyiség. A nyers gyümölcs lehetőségét, üstről lévén szó, el is vethetjük, amellett egyszerre nem is mérhető. Az aszalt már igen, de miért mérnék üsttel, annak közkeletű mértéke a köböl (ld. 4.2.38.), ritkábban a kosár (ld. 4.2.37.), emellett, ha mesterségesen akarták szárítani, nem üstbe, hanem fémlapra tették volna. A lekvárfőzéshez viszont kell az üst. Ezt választva azonban azt is állítanánk, hogy a szilvatermesztés célja a lekvárfőzés volt. Ebből viszont az következik, hogy táplálkozásunkban a szilvalekvárnak olyan jelentős szerepe volt, hogy az komoly haszonnal járt — túlzással: uradalmi konzervgyárat létesítettek volna miatta. Nem valószínű. De a pálinkafőzéshez is kellett az üst. A pálinkafőzés pedig már a 17. század óta a földesúri kisebb királyi haszonvételek közé tartozott, 2546 az 1836:6. tc. 2. §-a jobbágyok számára is biztosította ezt, s az üstjogot csak az 1888:35. tc. szüntette meg; továbbá: az üstadót a főzésre használt üst térfogategysége után állapították meg. Az üstnek mértékként való alkalmazása ez esetben logikus. Ez a valószínű megoldás, s ez esetben a szilvás nagyságát az határozta meg, hogy hány üst pálinkára való szilva termett rajta. Ez esetben az üstöt pontosító oka űrmérték, így 1,28 1 (ld. 4.2.59.), vagyis az üst űrtartalma 6,401. S tegyük hozzá: a területnagyságot azért nem lehetett fában (ld. 4.2.16., vagy szilvásban (ld. 4.2.77.) megállapítani, mert nem szabályosan telepítették) hanem magonc „erdő" volt, amelyet irtással tettek termővé. Az üst mint földmérték nagyságára azonban ebből már nem következtethetünk, azt csak a hold viszony alapján becsülhetjük. Pozsega megyében sajátos volt a hold nagysága: 1296 nöl (ld. 4.2.24.1.20.). Kerekítve számolom, így az üst 26 nöl. A mondottak alapján pedig a tételt így írhatjuk: a forrás által adott esetben / üst= 0,02 hold=5 oka=6,40 1=26 nöl=0,93 ár. 4.2.84. VÁGÓ Szinnyey tájszótára szerint „a szőllőnek eggy táblája, két mesgye közötti darabja". Lényegében ezt mondja értelmező szótárunk is, szintén tájszóként. Mindkét meghatározás implicite utal a földmérték mivoltra, csak éppen a mérték,
