Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
illetve a név alakulásának okával adós. Egészítsük ki Somlyó vidéki (Veszprém) meghatározással: „vágó, melyet egy folytában vágnak, kapálnak, szednek", 2547 ti. a szőlőben. Felsőörsön (Zala) a pasztával (ld. 4.2.62.) volt azonos, 2548 Vilonyán (Veszprém) a kettőt párhuzamosan használták. 2549 S tegyük hozzá: egyéb előfordulásai is Balaton-környékiek, Somogyból, Zalából valók, 1550 tehát tájilag sajátos. Az. Alföldön dívó pasztától (ld. 4.2.62.) viszont abban különbözik, hogy annak nagyságát pontosan meghatározták, a vágóét nem, legalábbis nem találkoztam ilyen adattal. Lehet, hogy azért, mert nem olyan szabályosan telepített szőlők voltak, mint azok. Nagyságára csak egy tájékoztató adatom van. Vilonyán (Veszprém, a Balaton északkeleti csücske felett, Felsőörs közelében) 1773—1780-ban 1 vágó=l pászta=18—42, átlag 30 iíí. 2551 Azt viszont nem tudjuk, hogy az út az hány szőlőtőke volt, s az út megismert adatával (ld. 4.2.82.) sem tájékozódhatunk, mert az az alföldi szőlőkre vonatkozik, így nem becsülhetjük a konkrét nagyságot. Erre ugyan van egy adatom, de késői és — konkrétan nem realizálható. Ereky írja 1881-ben: „a szőlőhegyek ... mérettek némely helyen Vágó szerint mely rendesen 200 • öllel volt egyenlő", 2552 vagyis 1 vágó=200 nöl=7,19 ár. A „némely hely" és a „rendesen" kitétel azonban gátolja mind az egyedesítést, mind az általánosítást, különös tekintettel az egyes borvidék telepítéstechnikai különbözőségére (pl. tőkeállás, ld. 4.2.79.). így csak annyit mondhatok: nem lehetetlen, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a kapás leggyakoribb nagysága ez (ld. 4.2.75.). ?..()-•• ..Jav J^-sVi I MÍhl .-MWióV -,<y.vA löu ^ « ^ \»HÜ\». Jlu&ri 4.2.85. VÉKA : Űr-, közelebbről gabonamérték, a vetőmagszükségleten keresztül lett a Tisza mellékén, Erdélyben és a Partiumban földmérték. Gabonamérték mivoltában, s magyar terminológiájában sem egyértelmű. Egy nagyobb gabonamértéknek kisebb része ugyanis, de nem egyforma a részarány. A pozsonyi mérőnek a fele, a pesti mérőnek a harmada (rendszerint, de nem mindig), a köbölnek és a kilának a negyede, vagyis fertály, 2553 Zemplén egyes vidékén viszont a szapuval volt azonos. 2554 A latin terminológiával még nehezebb a dolgunk, mert ritkábban quadrans, 2555 rendszerint quartale 2556 és csak a konkrét esetben lehet — ha lehet — eldönteni, hogy fertály vagy véka, és milyen nagyobb egységé. Nem sokkal könnyebb a helyzet földmérték mivoltában sem. A latin quartale itt is lehet fertály vagy véka, ráadásul Erdélyben rendszerint metreta a véka, bizonyosan azonban csak a cubulus-szal együtt szereplése pontosítja a véka jelentést. 2557 Viszont a magyar terminológia egyszerű: „megyén bele véka ...", 2558 „...vékának való", 2559 többnyire „vékás", 2560 végül csak „véka", 2561 aztán már csak azt kell tudni, milyen, illetve melyik egységnek a vékája. A nagyságot illetően jelzővel csak két alegységét ismerem, de nem választom el az általános (tehát jelző nélküli) vékától e területi illeszkedésük miatt (erdélyiek), könnyen lehet ugyanis, hogy ezeknél annak idején a közismeret miatt egyszerűen elhagyták a jelzőt. Az adatokat tájrendben közlöm, s a táj végén kiegészítem a
