Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
a kulcs szerinti közepes csoporthoz. Csakhogy itt, Szeremnél van ellentmondás, ha nem is olyan jelentős különbség, mint előbb. Mégis az 1835. évi (ismét Schams) a közepes, a 25 évvel későbbi a ritka csoportba sorolható. A szlavóniai általános adat pedig a közepes állást mutatja, de annak átlagánál ritkábbat. S jegyezzük meg: két ízben is Schams adata rendetlenkedik, így lehet, hogy vonatkozó felvétele téves volt. Már az előbbiek is sejtették, hogy nem nagytáji, hanem borvidéki sajátosságok vannak, viszont ezek között is vannak azonosságok. Ha most területnagyság szerint soroljuk fel az adatokat — vagyis a legsűrűbb állástól a légritkábbig —, kétségtelenül meglátjuk ezt. Az 1 szőlőtőke nagyságát (vagyis helyigényét, illetve a tőkeállást) nőiben és m 2-ben is megadom, de a mértéknevet nem írom, a két szám közé = jelet teszek. 0,1000=0,3596 Buda, 0,1333=0,4793 Gyöngyös, 0,1383=0,4973 Ménes, Szerémség, 0,1528 = 0,5495 Szlavónia általában, 0,1735=0,6241 Nagykőrös és a Szerémség másik adata, 0,1830=0,6581 Tokaj, 0,2000=0,7192 Esztergom vidéke, 0,2509=0,9025 Fertő vidéke, Eger vidéke, Ménes vidéke, Lúgos, 0,2932=1,0545 Maros vidéke, 0,3425 = 1,2321 Kőszeg vidéke, 0,3888 = 1,3956 Szamos vidéke, végül pedig a decsi lugas 0,4164 = 1,4978. Az említett kulcs szerinti kategóriákat véve figyelembe, tőkeállás szerint így sorolhatjuk a borvidékeket: sűrű állás: Buda; közepes: Gyöngyös, Ménes, Szerem, Szlavónia; ritka: Nagykőrös, Tokaj, Esztergom vidéke; még ritkább (kulcshatáron túl): Fertő vidéke, Eger, Ménes, Lúgos, Maros vidék, Kőszeg vidéke, Szamos vidéke és természetesen a decsi lugas. Mindezeket figyelembe kell venni a szőlő más mértékkel megadott nagyságának megállapításánál, illetve értékelésénél. Láthattuk, tényleg nem mindegy, milyen a tőkeállás. S most nézzük meg az összefoglaló tételt: 7 szőlőtőke^0,00012 fertály: 0,002—0,0006 kapás; 0,02 út; 0,001 vágó; 0,1000—0,3888 szélső értékkel átlag 0,2109 nöl, vagyis 0,3591—1,3956, átlag 0,7587 m\ illetve a lugasnál 0,4164 nöl, vagyis 1,4978 m 2 . Persze, ha arra gondolunk, hogy az ország majd mindegyik településénél volt szőlő, kevesellhetjük a szemle adattartományát, s az előbbi tétel érvényességi körét szűkíteni kellene. Viszont ezek az ország jelesebb borvidékeiről származnak, vagyis a többi jobb műveléstechnikát nem birtokolhat. Mivel pedig az adatok tendenciája a ritkább állás felé hajlik, valószínű, hogy a nem ismert helyeken is ez lehetett a helyzet. Vagyis a szemle átlaga — lefelé kerekítve 1 szőlőtőke=0,2 nöl, vagyis 0,72 m 2 — általánosan érvényes lehet, tehát azt mondhatjuk, hogy 100 nölön kb. 500 tőke, illetve 100 m 2-en, vagyis 1 áron kb. 150 tőke lehetett. A sokféle szőlőmérték nagyságadatait, ha szükséges, tájékozódás céljából általában ezzel számolhatjuk át, de mindig figyelembe kell venni azt, hogy vidékenként változik a helyzet, sőt, egy szőlőhegyen belül is változik a tőkeállás, mint ezt a tokaji példa mutatja. •
