Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
4.2.80. TELEK 4.2.80.1. Általában. Értelmező szótárunk szerint a telek: „valakinek tulajdonában levő beépítéssel vagy gazdasági műveléssel hasznosítható kisebb terület, földdarab". A meghatározás történeti távlatba helyezve is elfogadható, de témám miatt meg kell kérdeznem, hogy a „kisebb" jelző után beírhatom-e azt is: meghatározott nagyságú — vagyis: földmérték volt-e a telek? A problémát az előző korszakban már részletesen vizsgáltam, 2478 de a kérdésre e korszakban is választ kell keresni, s mint akkor, most is szét kell választani a telek két típusát, bár mindkettő lényege az, hogy gazdasági üzemegység. . 4.2.80.2. Telek, bánya. E típusnál könnyű a kérdésre válaszolni. Már az előző korszakban megállapíthattam, hogy a magyarországi bányavárosoknál dívó bányatelek nemcsak föld-, hanem tényleges területmérték, és egy sajátos rendszer (ld. 2.2.6,2.2.1.2.) tagja. 2479 Magyar neve azonban a 19. századig nincs, 2480 az egész korszakban megtartotta eredeti, ősi német neveit. Ezek (saját fordításommal kiegészítve, amelyeket a nagyságadat magyaráz): Wehr vagy langen Mass (bányatelek), Grubenmass (kettős bányatelek), Fundgruben (hármas bányatelek), altén Fundgruben (régi három és feles bányatelek). Újként járul ezekhez a 18. század derekán: Schachtmass 2481 (aknamérték), Stollenmass 2482 (tárnamérték), Grübenfeldmass 2483 (bányatelekmérték) vagy Grubenmass 2484 (bányamérték), amelyet a 19. század közepén vájnamértéknek fordítottak, 2485 de keverték a telekkel. 248 * Ugyancsak a német — a 18. századi — terminológia fordításai Jurievich latin kifejezései: mensura putei (metallici) és mensura cuniculi (metallici). 2487 Nagysága már az előző korszakban többféle volt, 2488 e korszakban a 18. század közepéig továbbélnek 2489 — réginek nevezem —, aztán új lép a helyükbe, de ismét többféle, alapegységként azonban az előző korszakból továbbra is megmaradt a bányanégyszögöl (ld. 4.2.55.2.) és a rendszer (ld. 2.2.6.2.2.1.2.) alapegysége, a bányanégyszögkötél (ld. 4.2.39.2.). A régi nagyság tehát akkora, mint az előző korszakban. 1 bányatelek (Wehr) = 2 bányanégyszögkötél=98 bányanégy>szögöl= 111,3 bécsi négyszögöl=2,0 ár; 1 kettős bányatelek (Grubenmass) = 4 bányanégyszögkötél = 196 bányanégyszögöl= 222,7 bécsi négyszögöl=8,0 ár; 1 hármas bányatelek (Fundgruben)=6 bányanégy szögkötél=294 bányanégyszögöl=275,4 bécsi négyszögöl= 12,0 ár. 1753-ban aztán a legfelsőbb kamaragrófság, illetve az uralkodó rendeletére új földmértéket vezettek be, megkülönböztetve az akna- és a tárnaművelést, pontosan megszabták mindegyik nagyságát, 2490 s ez sokszorosa a réginek. 1 aknamérték (Schachtmass)=96 régi bányatelek=192 bányanégyszögkötél=9408 bányanégyszögöl =10 687,5 bécsi négyszögöl=3,84 ha; 1 tárnamérték (Stollenmass) = 256 régi bányatelek=2 2/3 aknamérték=512 bányanégyszögkötél=25 088 bányanégyszögöl =28 499,9 bécsi négyszögöl=10,25 ha; ezt nevezték később nagy vagy egész bányatel ekmértéknek. 1792-ben azonban az országgyűlés bányaügyi bizottságának javaslatára az uralkodó a tárnamérték nagyságát a felére csökkentette, 2491 így 1 tárnamérték= 437
