Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS

25,3, 28,8, 29,0, kivételesen 115,1 ár — a szőlőnél: 0,75 fertály; 1,0 és 9,0 font; 0,5—1,0, átlag 0,52/2 hold; 1,0—15,0 szélső, 3,0—9,0 középértékkel átlag 5,0 kapás; 75—820 szélső, 640—760 középértékkel 75, 220, 540, 600/2, 640, 800/4 nöl, vagyis 2,7—29,5 szélső, 23,0—27,3 középértékkel 0,7, 7,9, 19,4, 21,6, 23,0, 28,8 ár — az erdőnél: 740—840 szélső, 800—810 középértékkel 770, 800, 830 nöl, vagyis 27,7—30,3 szélső, 28,8—29,1 középértékkel 27,7, 28,8, 29,9 ár. 4.2.50. NAPSZÁM 4.2.50.1. Általában. Az előző korszakból

2074 továbbélő, a munkaigény általános formája szerinti mérték: egy ember egy napi munkamennyiségének területi vonatkozása, tehát több művelési ágnál is alkalmazható, használták is, így általános mérték. A terminológia problémájáról, a német eredetről az előző korszakban mondottakhoz

2075 a következőket kell hozzátennem. E korszakban, két kivételtől eltekintve, csak német nyelvű forrásban találkoztam vele Tagwerk alakban (esetlegesen eltérő ortográfiákkal). Az egyik kivétel egy hely és év nélküli, 1650 körűire keltezhető, magyar nyelvű feljegyzés, ahol „nap szám" a meghatározás.

2076 A másik Kőszeg 1683. évi összeírásában olvasható így: „tíz napi munkás szőlő",

2077 tehát az etimológiai szótár adta eredeti „napi számos" alakhoz hasonlóan. Ami pedig a németet illeti: a források jó része kamarai összeírás, s tartok attól, hogy több esetben átkeresztelték a helyi mértékeket, mégpedig a rétnél a kaszást, a szőlőnél a kapást — mindegyik egy napi munka —, mert az összeíró nem ismerte a Mader, illetve a Hauer kifejezéseket. Erősíti a gyanút az a néhány eset, amikor vagylagozva azonosítanak: napszám vagy (oder) kapás, pl. Péterváradon 1725ben,

2078 sőt, Mosonban 1773-ban napszám vagy (oder) font;

2079 a rétnél pl. Sopronban 1784-ben napszám vagy kaszás.

2080 Az esetek többségében (kb. 57%) a rét mértéke, azután a rété és szőlőé együtt (kb. 22 %), utána csak a szőlőé (kb. 16 %), végül a szántóé (kb. 4%); s egészen kivételesen a káposztáskertnél találkoztam vele. A legtovább a szőlőnél maradt meg, a 19. század végén is éltek vele, a többinél a század elején kikopik. Területileg a döntő többség dunántúli előfordulás, más vidéken inkább kivételes. A sok említés közül, az ismétlést kerülendő, megyénként egy forrást idézek csupán. Mosón, szőlő';

2081 Sopron: rét, szőlő;

2082 Vas: szántó;

2083 Zala: rét, szőlő;

2084 Fejér: szőlő;

2085 Tolna: rét, szőlő;

2086 Somogy: szőlő;

2087 Baranya: rét;

2088 illetve Pozsony: szőlő;

2089 Túróc: rét;

2090 Nógrád: kert;

2091 Abaúj: rét;

2092 Szepes: rét;

2093 Zemplén: szőlő,

2094 majd Pest: rét, szőlő;

2095 Csongrád: szőlő;

2096 Bihar: rét;

2097 Arad: szőlő,

2098 valamint Szerem: szőlő.

2099 Nagyságáról egy viszony tájékoztat. 4.2.50.1.1. Napszám — négyszögöl. A konkrét nagyságra (ld. 4.2.55.) vonatkozó viszony adatait célszerű művelési ágak szerint megismerni. Káposztáskert: AII. József-féle kataszteri felmérés (1786) szerint csak Bánfalván (Sopron) dívott. 1 napszám=1230—1370 szélső értékkel átlag 1250 nöl,

2100 vagyis 44,2—48,3, átlag 45,0 ár. 26 Bogdán 4Q1