Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
értékek alapján 1 pm búza Északnyugat-Magyarországon 45 kg, 2057 tehát 1 m 2-re 0,004 kg, vagyis 4 g gabona jutna. A 200 éves gabonaleletek közül a búza „ezerszemsúlya" 29 g volt. 2058 így 100 szem az 2,9, kerekítve 3 g, tehát a 4 g az 130 szem, tehát 8 X 10 cm lenne egy búzaszál „sor- és tó'távolsága"! Ez tényleg ritka búza lenne. Világos, hogy csak számítási egység lehet. S hogy a pozsonyi mérő átlagos sűrűségének megfelelő átlagos nagysága mekkora, azt is ennek alapján számíthatjuk ki. A köbölnél mondottak (ld. 4.2.38.1.14.) szerint ez a 45 kg Északnyugat-Magyarország értéke, Dél-Magyarországon ez 48,7 kg, az országos átlag 46,9 kg, 2059 s az ennek megfelelő területek: Északnyugat-Magyarországon 834 nöl, vagyis 3,0 ár, Dél-Magyarországon 902 nöl, vagyis 32,5 ár, országos átlagban pedig 869 nöl, vagyis 31,2 ár. S kölcsönösen erősítik egymást a mondottak, mert az egyes nagytájak pozsonyi mérő nagysága ennek megfelelően a rosszabban termő hegyvidéken sűrűbb vetést, tehát kisebb területet, a jobban termő sík vidék ritkább vetést, tehát nagyobb területet mutat. Az országos összesítőt is eszerint értékelhetjük. 1 pozsonyi mérő=általános: 600/2, 632, 800/2 nöl, vagyis 21,6, 22,7, 28,8 ár; veteményeskert: 540—850 szélső értékkel 600, 650, 800, illetve kivételesen 7720— 3050 szélső értékkel 2200 nöl, vagyis 19,4—30,4 szélső értékkel 21,6, 23,4, 30,6, kivételesen 61,9—109,7 szélső értékkel 79,1 ár; szántó: 200—1600 szélső, 400— 1000 középértékkel (25 nagyság): 200, 250, 400/11, 480, 500/2, 540, 550/6, 500/18, 612,625, 640/2, 648, 650/2, 666/2, 690, 754,800/15, 850/2, 900, 954,1000 és kivételesen 1600, 1610, 2100, 2300, 3200 nöl, vagyis 7,2—57,5 szélső, 14,4—36,0 középértékkel 7,2, 8,9,14,4,17,3,18,0,19,4,19,8, 21,6, 22,0, 22,5, 23,0, 23,3, 23,4, 24,0, 24,8, 27,1, 28,8, 30,4, 33,4, 34,3, 36,0, 57,5, 57,9, 75,5, 82,7, 115,1 ár, és becsülve 400, 528, 550/2, 600/5, 650, 800 nöl, vagyis 14,5, 19,0, 19,8, 21,6, 23,4, 28,8 ár; rét: 480—3200 szélső értékkel (7 nagyság): 490, 571, 600/3, 696, 800, 830 és kivételesen 3200 nöl, vagyis 17,3—115,1 szélső értékkel 17,3, 20,1, 21,6, 25,0, 28,8, 29,9, 115,1 ár; szőlő: 75—800 szélső értékkel (4 nagyság): 75, 220, 600/2, 800/2 nöl, vagyis 2,7—28,8 szélső értékkel 2,7, 7,9, 21,6, 28.8 ár. Az adatsor értékelésénél országosan kivételesnek tekinthetjük az alacsony értékeket is; így a 400—1000 nöl a szántónál a pozsonyi mérő nagyságának alsó, illetve felső határánál két és félszerező a különbség, aránylag szűk határ, de ez 19 nagyságra bomlik, ha a helyi szélső értékek adta konkrét nagyságváltozatokat nem vesszük figyelembe. Ezeknek a létezéséről jóformán csak a kataszteri felmérés tájékoztat. Közülük a szántóét kell megtekintenük, a veteményeskert ugyanis kivételes, a többire meg csak egy-egy adat van. Az alsó határ legnagyobb eltérése +50 nöl, a legkisebb —0, a felső határnál +110 nöl a legnagyobb, a legkisebb itt is —0, s inkább a felső határ tágult, de vegyük azt is figyelembe, hogy 540, 640, 800/6, 960/2, 1000 nöles nagyságokról van itt szó. Ha az alsó-felső határ és a gyakorlati átlag értékeket vesszük figyelembe, akkor 530 és 960 nöl szélső érték 11 nagyságban így bomlik: 530, 540, 560, 630, 640, 650, 800/6, 810/3, 820/3, 850/2, 960 nöl, de ez természetesen még mindig nem a tényleges sor. Tehát a számítási egységgé vált pozsonyi mérő a helyi tényleges nagyságokat eltakarja, legfeljebb csak a helyi gyakorlati átlag mutatkozik. De ha csak ezeket vesszük is figyelembe —
