Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
Lehetséges, hogy a komáromi mérővel (ld. 4.2.49.9.) szemben nevezték a helyit öregnek, vagyis nagynak, de lehet fordítva is. Közelebbi nagyságbecsüre támpont nincs. • 4.2.49.16. Mérő, pesti. Nagyobb területen dívó gabonamérték volt, de hogy mikor alakult földmértékké, nem tudom megmondani, csak a 19. század közepéről van adatom. Közkeletű kellett legyen, mert a telekadóideiglen 1850. évi mintatáblázatában — hogyan kell a helyi térmértékeket „kat. holdra hozni" — a pozsonyi mellett a pesti mérőt is felvették, példának 800 nöllel. 1863 Konkrét alkalmazására Keresztes (Fejér) 1851. évi telekadóideiglen felvételéből van adatom, eszerint 1 pesti mérő= 900 nöl. 1864 Hozzáteszem: ha Fejérben éltek vele, valószínűnek látszik, hogy Pest megyében is dívott. A tételhez a mintaadatot is felhasználhatjuk, mert a táblázat többi mértékeinek is közkeletű, általános nagyságokat adtak meg. így: 1 pesti mérő=800—900 nöl, vagyis 28,8—32,4 ár. 4.2.49.17. Mérő, pozsonyi. Ez a helyi gabonamérték lényegében a töröknek köszönheti pályafutását. Buda elfoglalásával a budai mértékeket országossá tenni törekvő, s az 1405. évi törvényt megerősítő 1588. évi 16. törvénycikk már megjelenésekor illuzórikus volt. A budai mértékek akkor már elhagyták szülőföldjüket, Felső-Magyarországon kerestek menedéket, s élték a hontalanok életét. S hogy az országgyűlések színhelye a 16. század végétől Pozsony lett, súlyt adott mértékeinek is, ráadásul gabonamértékének nagysága megközelítette az osztrák — közkeletűen bécsinek nevezett — mérőét; a létrejött osztrák államigazgatási szervek támogatták terjedését. Ezt az előnyomulást jelzi az 1655:31. tc, amikor úgy fogalmazott, hogy a mértékeket a budaihoz vagy a vele egyenlő pozsonyihoz kell alkalmazni, az 1715:63. tc. pedig már a pozsonyi mértékek — így mérő — alkalmazását rendelte el (ld. 2.4.2.1.). Ettől kezdve a pozsonyi mérő mint gabonamérték az ország hivatalos mértéke, további törvények, kormányszéki rendelkezések kötelezik alkalmazását. De mint vetőmagszükségletből alakult földmértéket nem támogatta törvény, rendelkezés, mint ahogyan más földmértékét sem (ld. 2.2.4.), mégis — és a törvényt megelőzve — elterjedt. A 17. században még lassacskán; 1618-ból csak Nyitrából van adatom alkalmazására; 1865 1627-ben már Barsból is; 1866 1685-ben Gömörben ; 1867 1696-ban Esztergomban, 1868 Szatmárban 1869 dívik, s Nagybányán a dikátorok megelőzik a fejlődést, mert már általánosan, vagyis más művelési ágaknál (rétnél, erdőnél) is alkalmazták. 1870 A döntő lökést azonban az 1715—1720-as országos összeírás adta meg, amikor a szántó (és irtás) területnagyságát pozsonyi köbölben-mérőben íratta össze. 1871 Ezzel viszont a pozsonyi mérőt földmérték mivoltában számítási egységgé is tette, amellett, hogy terjesztette ismeretét, használatát. Az úrbérrendezés (1767) pedig mintegy szentesítette, részint földmérték mivoltában, amikor a szántónál az ősi hold mellé rendelte, részint pedig számítási egység mivoltában, amikor a belső telek nagyságát pozsonyi mérőben határoztatta meg, s mindkét mivoltában pedig akkor, amikor a holdat 2 pozsonyi mérő nagyságúnak állapítja meg, minőségtől függően 1100, 1200, 1300 nöllel. 1872 így aztán 18. század elején meginduló terjedése felgyorsult, rövidesen
