Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
4.2.48. MÉRFÖLD Hosszmérték (ld. 3.2.14.), csak egészen kivételesen alkalmazták terület jelölésére, s egészen sajátos módon. A négyszög, vagyis a területmérés fogalmának, illetve gyakorlati alkalmazásának alakulási fázisát mutatja, mert nem négyszögmérföldró'l (ld. 4.2.54.) van szó, hanem arról, hogy a nagyobb területek — erdó', faluhatár stb. — nagyságát alkalmanként annak kerületével, így hosszmértékkel, gyakorta mérföldben adták meg. Korabeli magyar fogalmazását nem adhatom, mert latin szövegekben fordul elő. Ritkábban a „complectens in se ... miliaris" kifejezés jelzi, vagyis: körülfogva, megölelve X mérföld az, mint pl. Diósgyőr (Borsod) 1722. évi összeírásában így adták meg az erdőt. 1778 A gyakoribb formula azonban ez: „se extendit ad ... miliaria in circumferentia", vagyis a kerülete (körös-körül) X mérföld kiterjedésű, pl. Nagyfüged (Heves) 1777. évi összeírásában így adták meg a faluhatárt. 1779 Ez egyúttal arra is példa, hogyan él tovább a régi módszer a korszerű mellett, ez időre ugyanis a területmérés (a négyszög) alkalmazása már sokfelé dívik. A konkrét nagyság természetesen attól függ, milyen mérföldről van szó, így — kerekítve — 1800—HOOOm között változhatott a nagysága (ld. 3.2.14.1.—3.2.14.8.). Az előbbi példáknál is hiányzik a jelző. 4.2.49. MÉRŐ 4.2.49.1. Általában. Gabonamértékből a vetőmagszükségleten keresztül alakul földmérték. Lehetséges, hogy az előző korszak végén 1780 indult útnak, de mindent képp a 17. század első évtizedében, mert 1617-ben Hont, Nógrád, Bars megyékbenmár földmérték. 1781 Azzal a formulázással nevezik, amelyik a funkció következménye és amelyik a kilánál (ld. 4.2.35.), a köbölnél (ld. 4.2.38.) is járuléka volt kezdetben a mértéknek: a szántó megnevezése, darabszáma, fekvése, leírása után így: „melybe megyén ... mérő vetés", 1782 vagy: „melybe megyén ... mérő", 1783 avagy „mérőre való", 1784 illetve csak „mérő", 1785 és még több más árnyalt fogalmazással együtt, párhuzamosan élnek egymás mellett századokon át a formulák, de mindegyike az eredeti meghatározást, a funkciót fejezi ki: az egység akkora terület, amekkorába egy mérő magot vetnek. Tehát a szántónak a mértéke, de a 17. század végén már alkalmazzák esetenként más művelési ágaknál, általánosan is, 1788 s a 18. század elején már számolási egység is, 1787 fokozatosan elterjed a köböl rovására, országos lesz, sőt egyik alegysége, a pozsonyi mérő törvényes, hivatalos mértékké is növekszik (ld. 4.2.49.17.). A mérték magyar neve az előző korszakból 1788 továbbélően általában mérő; a Vág, Garam, Nyitra vidékén 1789 szapu (ld. 4.2.74.), ritkábban, s inkább a 17. században a német származású mec, a német forrásokban ugyanis Metz, Metzen a neve. 1790 A latin terminológia azonban nem egységes. Az előző korszakból származóan 1791 általában metreta, ritkábban módius, de néha keverik a kilával; 1792 gyakorta, még a 18. század elején is azonosítják (seu) a cubulus = köböllel, 1793 s bizony ilyenkor nehéz megállapítani, hogy magyar mérőt vagy köblöt gondol-
