Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
szélső, 480—1600 középértékkel 368, 400, 480, 528, 583, 648, 779, 935, 961, 979, 1100/3, 1108, 1200/2, 1225, 1600, 1650 nöl, vagyis 7,8—143,3 szélső, 17,3—57,3 középértékkel 13,2, 14,4, 17,3, 19,0, 21,0, 23,3, 28,0, 33,6, 34,6, 35,2, 39,6, 39,8, 43,2, 45,1, 57,5, 59,5 ár. Végezetül csak megismétlem a sokszor mondottakat: az eredeti meghatározás érvényes: egy köböl vetésterület a mérték, ennek konkrét nagysága azonban helységenként változó, a gyakoriság, így az azonosság ritka, az általánosítással tehát vigyázni kell. 4.2.39. KÖTÉL, KÖTÉLALJA 4.2.39.1. Általában. Az előző korszakból 1677 továbbélő, hosszmértékből (ld. 3.2.8.) a szélességmérésen (ld. 2.3.4.2.3.) keresztül lett, általában a szántónál, ritkábban a rétnél alkalmazott földmérték. Tájilag sajátosnak tűnik, mert Sáros, 1678 Zemplén, 1679 Abaúj, 1680 Borsod, 1681 Szabolcs, 1682 majd a Jászkunság 1683 és Békés 1684 megyék — mint észak—déli irányú területsáv — és Vas megye 1685 egyes településein dívott. Az idegen terminológia maradt az előző korszaké, 1686 a latinban funiculus, funis, a németben Seil. A magyarban a korábbi kötél elnevezés kötélalja 1687 kifejezéssel kiegészül. Az alja kifejezés jelentését (valami alá tartozó terület) azonos nevű mértékeinknél (ld. kapaalja 4.2.29. stb.) már tárgyaltam. Ez az összetett név gyakran megragadt annyira, hogy határrésznek is nevet adott, így pl. Alsóvadászon (Abaúj) 1802-ben található Nagy-Kötélallya nevű rész. 1688 Valójában azonban négyszögkötélnek kellene neveznünk, mert lényegileg területmérték volt (szélesség és hosszúság szorzata), de még ezen is túlnőtt, s kistájilag sajátosan, nagy területet jelölő számítási egység is lett, amelynek változó nagyságát rendszerint egy másik kisebb mértékkel is megadták (ld. 4.2.38.12.5.). A rét vagy más közös föld osztásakor alkalmazva jogosultságot (részt) is jelölt, így nyíl (ld. 4.2.58.) jelentése is volt, hasonlót rögzít a miskolci kötélkönyv, 1689 de alkalmazták a telki állomány megadásánál is, így pl. Megyaszón (Zemplén) 1603-ban: „Mynden egez helhez wagyon: ket kettel wagion es egy hold feoldeoczke ket köbölnek walo", 1690 vagy Sárvárott (Vas) 1639-ben: szántó 16 hold járt, „rét osztály szerint ket kötell", 1691 avagy Jászberényben a redempciókor (1745) az egész telekhez 4 kötél volt a járandóság, ami 64 hold szántóból és 4000 öl rétből állott. 1692 A kötél nagysága igen változó volt, s változó tartalmú is, tapasztalhatjuk a különböző mértékekhez való viszonyának vizsgálatánál. 4.2.39.1.1. Kötél — fejsze. Helyileg sajátos mértékre (ld. 4.2.18.) vonatkozó viszony. Egy adatom van: Dósán (Jászság) 1834-ben 1 kötél =1 fejszés fold. 1693 A viszony nem ad támpontot, viszont a Jászság másik négy településnél levő kötelek nagysága átlagosan 38 kat. hold volt (ld. 4.2.39.1.2.), talán feltételezhetem, hogy ennyi ennek a kötélnek is az átlagos nagysága, így =60 800 nöl. 24* 371
