Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

egységek között olyan konkrét összefüggés állapítható meg, amelynél valamelyik egység alapul szolgál, a többi abból következik, egyik a másikkal kifejezhető; ha az összefüggés szerves, vagy a kor szándékos alkotásaként létesült. Történeti mértékeinknél viszont sajátos a helyzet. Amikor létrejöttek, egységelméletet még nem ismertek, nem ezek és nem számításoknak alapján, hanem gyakorlati úton, természetes összefüggések alapján létesültek rendszerek. Továbbá: nem mindig törődtek azzal, hogy a rendszer minden tagja között egyforma legyen az összefüggés, sőt, hogy minden tag között meg is legyen (ha tehették volna is); hogy azonos számrendszert alkalmazzanak (ha alkalmazhattak volna is); hogy egész szám vagy törtszám jelezze az összefüggést (amit viszont ritkábban tehettek volna, mert a természet csak arányos és nem egybevágó). Röviden: kevert rendszereket alkottak. Ma már nem mindig lehet megállapítani, hogy a rendszernek melyik tagja volt az alapegység (amiből épült). És természetesen: ma már nem ismerünk minden, valamikor volt rendszert, illetve: az ismertek némelyikének egyes tagjai már ismeretlenekké váltak. Végül: akkoriban nem készítettek táblázatokat, amelyekből világosan megállapítható az összefüggés. Mindezekből következően rekonstruálni kellett a bemutatandó rendszereket a vonatkozó tagoknál mint mértékegységeknél részletesen tárgyalt adatok alapján, egyúttal összefoglalva, illetve kiegészítve az ott mondottakat. A felesleges jegyzetelés elkerülése érdekében nem ismétlem meg a forrásokat; mind a szöveges részben, mind a táblázatoknál a vonatkozó fejezetrészekre, mértékegységekre utalok. A tagoknak a forrásokban esetleg hiányzó viszonyszámait, amikor szükséges volt, a táblázatokban pótlólag kiszámítottam, hogy a rendszer egészét megismerhessük. Természetesen csak a hazai hossz- és földmértékrendszereket ismertetem, vagyis a történeti Magyarországon nem kivételesen, hanem rendszeresen alkalmazottakat, így az osztrák rendszerek egy részét is. A rendszerek több építőtagja (egysége) nemzetközinek is nevezhető (pl. láb), sőt még a tagok viszonyszámai között is lehet ilyen azonosság (pl. 6 láb az öl) — az antropo- és geodometrikusság következményeként —; a konkrét nagyság, a metrikus érték azonban hazaivá honosítja ezeket. De a hazai rendszereknek is lehetnek azonos tagjaik, lehet az egyes tagoknak azonos viszonyszáma, sőt, esetleg a konkrét nagyság is lehet több rendszerben is azonos. A mértékrendszereket — e korszakban több és más lévén, az előző korszaktól eltérően — két nagy csoportba kell osztanunk. Az egyikbe az általánosan dívók sorolhatók, ezek országosak is; a másik a sajátos. Ez utóbbi csoportba tartoznak azok a rendszerek, amelyeket vagy az alkalmazási terület, a művelési ág, vagy maga a rendszer, avagy pedig a táj tesz azzá. Az utóbbi kivételével a sajátos rendszer is lehet természetesen országosan dívó. 2.2.6.1. Az általános mértékrendszerek tehát sem alkalmazási területhez, sem tájhoz nem kötődnek. Vizsgálatuknál a két mértékfajtát kell külön tárgyalni. 2.2.6.1.1. A hosszmértékek közül általános a királyi, az országosnak nevezhető erdélyi és pozsonyi, valamint az osztrák rendszer. Vegyük sorra. 3 Bogdán