Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
előző korszak helyi holdjaival 971 lehet azonosítani, mint azt a korábbi területi szemle konkretizálta. 4.2.24.2. Hold, katasztrális. Hazájában alsó-ausztriainak, nálunk bécsinek, osztráknak, ausztriainak, ritkábban németnek, alsó-ausztriainak nevezték ezt a funkciótól függetlenült, általánosan országosan használt holdat. A katasztrális jelzőt a 19. század második felében kapta arról a nyilvántartásról, amelynek létrejöttéhez a hold alapvetően hozzájárult. A földadókataszter ez, amelyhez a földet pontosan fel kellett mérni, és az attól várható jövedelmet meg kellett állapítani. Erről és még egyéb meghatározó adatokról jegyzéket készítettek, ezt nevezték kataszternek. II. József 1786-ban megpróbálta nálunk is bevezetni (ld. 2.4.2.1.), de csak az 1849—1850. évi telekadóideiglen császári nyílt parancsa (ld. 2.4.2.1.) véglegesíti. Ez a rendelet nevezi elsőként katasztrálisnak ezt a holdat. Ez a hold azonban nagyságában (ld. később) váltószám által meghatározva, így mivoltában, de mindenféle jelző nélkül már a 17. század legvégén, a 18. század elején egyes helyeken megtalálható, a 18. század során sokfelé dívik, a 19. század elején Erdélyben, a század közepétől pedig Magyarhonban is általános, mint ezt az általános hold szemléjénél láthattuk (ld. 4.2.24.1.20.). Ezeknél egyes esetekben feltételezhető a bécsi hold közvetlen-közvetett hatása. Az előbbire a bécsi udvar, illetve a magyar kormányszervek mértékegységesítési próbálkozásai mellett, valamilyen kapcsolat révén kerülhetett sor, mint amilyen volt pl. a Jászkunság 1745-ben kezdődött redempciója. 972 Az országos érvényű megismerésre és hivatalossá tételre II. József kerített sort, amikor 1786. febr. 10-i rendeletével megindította a már említett kataszteri felmérést. Ennek során minden helybeli földmértéket bécsi négyszögölre, illetve alsó-austriai (így nevezve) holdra kellett átszámítani. Ez a hold azonban 1584 nöl volt, így a különféle számításokra „kényelmetlen", ezért II. József már 1785ben úgy rendelkezett, hogy 1600 nölre kell kerekíteni. 973 Nyilvánvalónak látszik, hogy az osztrák köznapi gyakorlatban ezt a kerekítést sokfelé már korábban is el-elvégezték, s valószínű, hogy az esetenkénti áttelepülésnél is kerekítve került hozzánk. Ennek az alsó-ausztriai 1584 nöles holdnak az oldalviszonyát, vagyis alakját, elvi etalonját már próbáltam meghatározni, s úgy véltem, hogy az 16x99 öles lehetett, így az oldalviszony — kerekítve — 1:6; sajnálatos, hogy Ulbrich nem foglalkozott e problémával, sőt, II. József fenti rendeletét sem említi, 974 így bizonyosságot nem tudhatunk meg. Az azonban kétségtelen, hogy az 1830. évi számtankönyv téves adatot közöl, amikor azt írja, hogy 1 hold=40X40 öl= 1600 nöl. 975 Téves, mert ez a hold 1584 nöl volt, így nem lehetett 40X40 öl. Nyilvánvaló, a könyv szerzője találta ki, hogy indokolja az 1600 nölet, s azért választotta ezt a szorzást, mert ez adja a legegyszerűbben a kívánt szorzatot. Niemann viszont ugyanaz évben megjelent művében másként állítja fel a tételt: 1 bécsi hold=1600 nöl=3 mérő=5758 m 2 ; 976 tegyük hozzá: bécsi nőiről és mérőről van szó. Ez utóbbi viszony egyébként nem új, már II. József rendelete is említette. 977 Űj a metrikus nagyság, amelyik majdnem egészen pontos (ld. később).
