Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

térséges mérték megalkotásához, és természetesen az igény, ami szintén magasabb szinten jelentkezik. Vegyük sorra a két típust. 2.2.5.1. A természetes típus mértékei ember- és földszabásúak, antropo- és geodometrikusak. Az emberi test, része-egésze, mozgása, teljesítőképessége, az ember munkája — állataival, eszközeivel együtt —, a föld adottsága, termőképessége, a megkívánt műveléstechnika egyaránt bábáskodik a mérték születésénél. Ezek a mértékek „kéznél" voltak, csak meg kellett őket fogni, mérni kellett velük. Persze, nem szó szerint. Ezek a mértékek lassan alakultak, az emberrel együtt, és alakulnak tovább is, amíg használja őket. 2.2.5.1.1. A hosszmértékek közül természetesek (a legkisebbtől a legnagyobbig): ujj (ld. 3.2.26.), percentés (ld. 3.2.18.), hüvelyk (ld. 3.2.6.), tenyér (ld. 3.2.25.), hüvelykes tenyér (ld. 3.2.25.3.), marok (ld. 3.2.13.), arasz (ld. 3.2.1.), előarasz (ld. 3.2.1.6.), láb (ld. 3.2.9.), rőf (ld. 3.2.21.), lépés (ld. 3.2.11.), út (ld. 3.2.28.), lómérték (ld. 3.2.12.), újoncmérték (ld. 3.2.27.), kettőslépés (ld. 3.2.11.5.), többszörösök: út (ld. 3.2.28.), stádium (ld. 3.2.23.), mérföld (ld. 3.2.14.), órajárás (ld. 3.2.16.), postaállomás (ld. 3.2.20.). E mértékekkel 2 cm-től 15,2 km-ig tudtak mérni (részletesen ld. 3.4.2.). 2.2.5.1.2. A földmértékeknél nem ilyen egyszerű a helyzet, nem csupán az embere mértékek forrása, több ok fakasztotta őket (részletesen ld. 4.4.2.). 2.2.5.1.2.1. Vetőmagszükséglet az egyik: az űr-, gabonamérték-egységgel vethető mag mennyisége határozza meg a területnagyság egységét. így a szántó mértéke volt, de később némelyike, túllépve a funkción, más művelési ágaknál is dívott. E csoportba tartoznak (betűrendben): drevenka (ld. 4.2.13.), icce (ld. 4.2.26.), kila (ld. 4.2.35.), korec (ld. 4.2.36.), köböl (ld. 4.2.38.), lukna (ld. 4.2.44.), mérő (ld. 4.2.49.), szapu (ld. 4.2.74.), véka (ld. 4.2.85.), és ezek alegységei. 2.2.5.1.2.2. A munkaszükségleti mértékeknek több alcsoportja van, mindegyiknél a munkaegység vagy a munkahelyegység teremt mértékegységet. Többféle munkára, művelési ágra alkalmas az általános típus, egy mérték sorolható ide: a napszám (ld. 4.2.50.). Az előkészítő munka mértékei: barázda (ld. 4.2.4.), ekealja (ld. 4.2.15.), fa (ld. 4.2.16.), falka (ld. 4.2.17.), hold (ld. 4.2.24.), sor (ld. 4.2.71.), szilvás (ld. 4.2.77.), szőlőtőke (ld. 4.2.79.). Részint a talajforgatás (barázda, ekealja, falka, hold), részint az ültetés (fa, sor, szilvás, szőlőtőke) műveletéből eredtek. Közülük ki kell emelni a holdat, amelyik, elhagyva a funkciót, valamennyi fölé emelkedett, általános mérték lett. Kezelő munkából fakadtak: árok (ld. 4.2.2.), barázda (ld. 4.2.4.), kapaalja (ld. 4.2.29.), köz (ld. 4.2.40.), paszta (ld. 4.2.62.), út (ld. 4.2.82.), vágó (ld. 4.2.84.). Érthetően valamennyi a szőlő mértéke. Betakarító munkából a rétnél alakultak: kaszaforduló (ld. 4.2.31.), kaszaalja (ld. 4.2.32.).