Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS

(hold=reggel) egy nap alatt lehetett felszántani; de ez az általános meghatározás nálunk, már a 14. században úgy módosult: reggeltől délig szoktak felszántani.

406 Ez a területnagyság természetesen függ a talajtól és az eke típusától, így változó; meghatározták tehát nagyságát pontosabban is, de: az adott helyen és időben a meghatározás pontosnak számított, mert ott és akkor mindenki tudta, hogy az egységnyi idő alatt egy ekével mekkora területet szoktak felszántani. Ez az oka annak, hogy még korszakunkban is alkalmazták ezt a meghatározást, pl. Budán 1697-ben: a hold akkora föld, amekkorát az ember 4 ökörrel felszánt.

407 De már nem a nagyság közismerete, hanem éppen a sokféle nagyság egységesítési szándéka, általános megfogalmazása nyilvánul meg az 1768. évi számtankönyv meghatározásában: egy hold az az egynapi szántás területe.

408 Ugyanezért szerepel Schwartnernél 1798-ban, sőt 1804-ben is így: egy hold akkora föld, amekkorát egy ekével egy nap alatt fel lehet szántani. Ő megmondja azt a másik általános meghatározást is (a konkrét nagyságon kívül), amelyik e korszakban szintén általánosan elterjedt, sőt, még hivatalos is lesz: egy hold akkora föld, amekkorába 2—4 pozsonyi mérő magot lehet elvetni.

409 Természetesen más gabonamérték is szerepelhet e meghatározásban. Terminológiai probléma nincs; az előző korszakból él tovább a magyar hold, a latin juger, jugerum és a német Joch, Juchart, Morgen,

410 de idegen nevei szaporodnak. Latin szövegben kivételesen előfordul a frustum seu jugerum, tehát a darabbal (ld. 4.2.10.) való azonosítás, pl. Kissáros 1673. évi,

411 vagy Szerednye (Ung) 1691. évi

412 összeírásában. Német szövegben feltűnik az Erdtag, de különféle ortográfiaval, pl. az 1689. évi számtankönyvben Ertoch,

413 Schwartnernél 1798-ban szabályosabban Erdtag,

414 Ballmann-nál 1801-ben Erdoch.

416 Szerepel a forrásokban szlovák neve is: jutro, pl. Bellus (Trencsén) 1683. évi,

416 vagy Lévárd (Pozsony) 1784. évi

417 összeírásában. A hold természetesen elsősorban a szántó mértéke, de mint említettem, alkalmazták más művelési ágaknál is, rendszeresebben azonban csak a 17. század végétől, főleg a kamarai igazgatásban; pl. Lak (Somogy) 1697. évi összeírásában a hold mértéke a szántónak, a rétnek, az erdőnek, a szőlőnek, s annyira egység, hogy a fejlécbe tették ki.

418 Muraközi birtokok (Zala) 17. század végi összeírásában a szántó, rét, legelő, erdő mértéke,

419 Kanizsa (Zala) 1728. évi összeírásában a szántó és a kert mértéke, szintén fejlécben szerepeltetve.

420 Csak a 18. század közepén indul el az a folyamat, amely a holdat fokozatosan országosan általánossá teszi — elsősorban a központi kormányhatóságok mértéksokféleséget megszüntetni kívánó törekvése hatására —, egyeduralomra azonban csak korszakunk végére jut; az integrálódás során azonban úgy megerősödött, hogy trónját majd napjainkig megtartotta. A mértéksokféleség egyik következménye az is, hogy egyazon forrásban, vagyis eljárás során a hold mellett másik mértéket is alkalmaznak, elsősorban a szántónál, így pl. Terebes (Zemplén) 1601. évi urbáriumában az egyik helyen hold, a másikon kassai köböl szerepel;

421 a Sáros megyei javak 1671. évi összeírásában az egyik helyen hold, a másikon köböl, majd pedig darab a mérték;

422 a kanizsai (Zala) uradalom 1715. évi összeírásában hold és pozsonyi köböl szerepel válto-