Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
gatva. 423 Lehetne folytatni, de így is világos, mi a mérték keveredésének az oka: mindenütt a helyben szokásos mértékben adják meg a föld nagyságát. Érthető tehát az előbb említett holdra váltó központi törekvés, bár még az sem volt elég, mert a hold nagysága szinte településenként változott. Nem is annyira a bécsi udvar, illetve a magyar kormányszervek, hanem inkább a geometrák, a földmérők (ld. 2.3.2.2.) munkájának hatására a 18. század derekán a hold mellett, illetve azzal együtt megjelenik a bécsi föld- és területmérték-rendszer kisebbik tagja: a négyszögöl (ld. 2.2.6.1.2.2., 4.2.55). Azaz előbb felbontott formája jelentkezik: ölXöl mint kijelölt szorzás, mint a területmérés kialakulása, majd az 1760-as évek elején megjelenik a szorzat: a négyszögöl mint a hold kiegészítése, rövidesen pedig mint a váltószáma. így pl. Abony (Pest) 1765. évi telekkönyvében a telek, szántó, rét, legelő, kenderföld egységesen 1000 nöles holdban lett felvéve ; 424 a béllyei (Baranya) uradalom 1766. évi összeírásában Földvár prédiumnak földmérő készítette térképén a szántót szintén 1000 nöles holddal tüntették fel. 425 Az úrbérrendezés folyamatában (1767-től) azután — mivel a rendelet meg is szabta a hold nagyságát a föld minőségétől, így osztályától függően 1100,1200,1300 nőiben 426 — gyorsan elterjedt ez a rendszer, s ez szünteti meg azt az ősi gyakorlatot, jogszokást, hogy a településtől távolabbi földek egységnyi területe a közelebb fekvő földnél nagyobb, mert az több fáradsággal, költséggel művelhető (ld. 2.3.4.2.3). A föld minőségi különbségén kívül ez az igazságot szolgáltató népi gyakorlat az oka annak, hogy egy településen belül egy időpontban jelentősen különböző nagyságú a mértékegység, pl. a hold. Mert végső fokon erről van szó: föld-, illetve területmérték-rendszerekről (ld. 2.2.6.1.2.), olyanokról, amelyeknél a hold az egyik tag. Az említetteknek két gyakorlati tagja volt: a hold és a négyszögöl; elvi szerkezete Bécsből származik, de váltószámuk csak a bécsi (osztrák) rendszerben (ld. 2.2.6.1.2.2.) volt állandó — 1 hold= 1600 nöl, az ún. katasztrális hold (ld. 4.2.24.2.) —, nálunk változó a táj, a művelési ágak, azon belül a föld minősége (osztálya) szerint a hivatalos gyakorlatban, de ez érvényesült a köznapi használatban is, nagysága általában 1000—2000 nöl között (ld. 4.2.24.4.1.8.). Kivételesen, egyes esetekben több is volt. Pl. Gerlachfalván (Szepes) 1842-ben 2400—7200 nöl is. 427 A mértékintegrálódás nagyságdifferenciálódással is jár, a sokféleség korszakunk végére sem tűnik el. A királyi rendszerben (ld. 2.2.6.1.2.1.1.) az ekealja és a négyszögöl között a hold a középső tag; egy másik, Mármarosban a 17. században tapasztalt rendszernél (ld. 2.2.6.2.2.3.) a fertály és a rúd előtt a legnagyobb tag; a Jászságban a 18. század közepén megismert rendszerben (ld. 2.2.6.2.2.3.) viszont a kötél és a figur után a hold a legkisebb tag. A forrásokban szereplő, tengernyi holdemlítés felsorolása fölösleges hivalkodás lenne, s legfeljebb a feltáró munka üresjáratait dokumentálná. Csak azokkal érdemes foglalkozni, amelyek a hold nagyságát adatolják, köztük azonban sok az olyan, amelyiknél a hold milyenségét jelző (esetleges más pontosítás) hiányában nem állapíthattam meg. Ezt az általánosnak nevezhető holdat tárgyalom először. Nagyságát más mértékekhez való viszonyításban mutathatom be, törekedve mind az időrend, mind a táji rend (helyi holdak) bemutatására, s természetesen a metrikus
