Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
fordulás: 3,0 — lánc: 3,0—47,0 — kötél: 7,0—60,0 — vég: 5,0—82,0 — bála: 50,0—300,0. A mm nagyságrenden 3, a cm-nél 3, a m-nél 7 mértékegység van. Közülük az első három a természetes típus elé sorol nagyságrendileg, az aritmetika, a műszaki fejlődés, illetve a pontosságigény növekedése hozta létre. A többi besorol a természetes típusok közé, belőle hatot az ipar, közelebbről a textilipar és -kereskedelem teremtett meg, négyet pedig a földmérés. A lényeget tekintve a két típus kapcsolata (létrejövés) alapján a mesterséges típusúak — egy kivétellel (kerékfordulás) — is antropometrikusak. S az a távolságjelölési mód közül három (dárdahajítás, hold, kőhajítás), hiszen a test teljesítőképességéből alakultak. Ténylegesen mesterséges a haditechnika adta mód: a három lőfegyver lövedékpályája. 3.4.3. Mértékrendszert a hosszmértékek összefüggései, felépülési módjuk (ld. 2.2.6.) alkotják. Lényegesen több van, mint az előző korszakban, 1106 ezért eltérő módon kell csoportosítani őket. Vannak általános és vannak sajátos rendszerek, köztük a felhasználási, alkalmazási területi mivolta választ: ha a rendszer csak meghatározott területen érvényes (pl. bányászat), akkor az sajátos, ha több területen, akkor általános. Általános rendszerek: a királyi, az országosnak nevezhető erdélyi és pozsonyi (amelyek egyúttal tájiak, helyiek is, ebből terebélyesedtek, központi szándék vagy a szokás erejével e szintre), valamint az osztrák rendszer. A királyi hosszmértékrendszert már az előző korszakban tárgyaltam, 1107 s e korszakban is foglalkoztam vele (táblázatát ld. 2.2.6.1.1.1.), itt csak a lényeget ismétlem meg. Első tagja az ujj (1,95 cm), 1 Va ujj ad 1 hüvelyket (2,60 cm), 4 ujjból lesz 1 tenyér (7,81 cm, 10 ujj ad 1 araszt (19,54 cm), 4 tenyér alkot 1 lábat (31,26 cm), 2 láb az 1 rőf (62,52 cm), 3 láb az 1 lépés (93,78 cm), 6 lábból lesz 1 kettőslépés (1,87 m) és 10 láb az 1 öl (3,12 m). A rendszer alapegysége a láb volt, esetleg az öllel; felépítésében kevert számrendű, de ez a külföldi rendszereknél is gyakori. Alapetalonja az öl volt, másodika az arasz. A rendszer mértékeit csaknem kizárólag a földmérésnél alkalmazták, tehát csak egyes tagjait, elsősorban az ölet. A rendszer e tagja még a 19. század elején is dívott. Az erdélyi hosszmértékrendszer tájiból alakult e korszakban Erdélyben „országos" rendszerré (táblázatát ld. 2.2.6.1.1.2.). Első tagja a vonal (0,21 mm), 12 vonal az 1 hüvelyk (2,59 cm), 12 hüvelyk tesz 1 lábat (31,10 cm), 2 láb az 1 rőf (62,20 cm) és 3 rőf az 1 öl (1,86 m). Nem tudom megállapítani, mi volt a rendszer alapegysége, lehetséges, hogy a királyi rendszer hatására alakult magyar rőf, a sing vagy esetleg a királyi közvetlen hatására létrejött rőf. A rendszer felépítése hatos, illetve tizenkettes számrendű, ami viszont az osztrák rendszer jellemzője. Lehetséges, hogy a távolabbi alakulásnál már ez hatott. Bizonyosságot azonban az alakulásról nem mondhatok. A pozsonyi hosszmértékrendszer helyiből alakult országossá. Frekventáltabb
