Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
egységeinek használatát törvény, központi rendelkezések írták elő (táblázatát ld. 2.2.6.1.1.3.)A rendszer első tagja a hüvelyk (3,1 cm), 3 hüvelyk az 1 tenyér (9,3 cm), 2 4 / 5 tenyér tesz 1 araszt (26,6 cm), 1 1 / 5 arasz az 1 láb (31,68 cm), 2 4 / 9 láb 1 rőf (78,3 cm) és 6 láb az 1 öl (1,9 m). Ennél sem tudom megállapítani, melyik az alapegység, lehetséges, hogy a láb, mégpedig a bécsi hatására (nagysága nagyon közelít). A rendszer felépítése viszont kevert számrendű, ebben bécsi hatás nem jelentkezik, emellett a bécsi rendszerben tenyér és arasz-egység nincs. Többet ennél sem mondhatok az alakulásról. Az osztrák általános hosszmértékrendszer — bécsinek is nevezték — az előző korszakban kezdett kialakulni, e korszakban fejlődik ki; a 17. század derekán köznapi használatú egységeivel, a 18. század közepén pedig szélső egységeivel is teljes. A 18. század közepétől fokozatosan elterjedt nálunk is, az abszolutizmus korában országos rendszer lett. Mint a vonatkozó táblázat is mutatja (ld. 2.2.6.1.1.4.), első tagja a pont (0,18 mm), 12 pont az 1 vonal (2,19 mm), 12 vonal ad 1 hüvelyket (2,63 cm), 12 hüvelyk az 1 láb (31,6 cm), kb. 2 4 / 9 láb tesz 1 rőföt (77,75 cm), 6 láb az 1 öl (1,896 m), 12 láb az 1 rúd (3,79 m) és 24 000 láb az 1 (postának is nevezett) mérföld (7585,9 m). Ez esetben sem tudom, melyik a rendszer alapegysége, feltehetően a láb vagy az öl. A rendszer felépítése hatos, illetve tizenkettes számrendű, kivéve a rőföt. Ez a kivétel, illetve a törtes váltószám mutatja, hogy nem szerves képződmény. Igaz, hogy a rőf más és külföldi rendszerekben is gyakran törtes váltószámú. A sajátos rendszerek egy része országos is, mert a sajátos felhasználási területen országosan dívik, ezek az osztrák és a vegyes (kevert) rendszerek; másik része tájilag sajátos. Vegyük előbb az osztrák rendszerhez tartozólat, betűrendbe sorolva a következők : erődítmény, hajós, lómérték, mérnöki, újoncmérték és útmérték rendszere. Az erődítmény hosszmértékrendszert a 18. század közepén az osztrák hadmérnökök alkották meg a párizsi rendszer alapján (táblázatát ld. 2.2.6.2.1.1.1.). Első tagja a vonal (2,26 mm), 12 vonal az 1 hüvelyk (2,7 cm), 12 hüvelyk 1 láb (32,48 cm) és 6 láb az 1 öl (1,948 m). A rendszer tehát hatos, illetve tizenkettes számrendű, nagyságrendileg a párizsi megfelelőké, alapegysége pedig, éppen az átvétel miatt nem volt. Megjegyzem csupán, mert nem látom bizonyítottnak, hogy esetlegesen a rendszerhez tartozott a mérföld is, 4000 öles nagysággal (7795,4 m). A hajós hosszmértékrehdszert a 19. század végéről ismerjük. Mint a vonatkozó táblázat mutatja (ld. 2.2.6.2.1.1.2.), kéttagú kevert rendszer, mert első tagja általános, mégpedig a bécsi hüvelyk (2,63 cm), 6 hüvelyk pedig 1 marok (15,8 cm). Hatos számrendű, s nyilvánvaló, hogy alapegysége a bécsi hüvelyk, tehát a nem sajátos egység. A lómérték rendszere a 18. század derekán alakult ki az általános osztrák rendszerből, de az előzőtől eltérően mégsem kevert rendszer, mert három saját egysége van; közbeiktatható azonban 2 általános egység is, mint az a vonatkozó táblázatból (ld. 2.2.6.2.1.1.3.) is látható.
