Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS

Földmérésnél: kerékfordulás, kötél, lánc, lépés, kettőslépés, öl, rúd, út. Természettudomány, számítás: hüvelyk, láb, mérföld, öl, pont, vonal. Közlekedés: mérföld, postaállomás, stádium. Sorozás: lómérték, marok, újoncmérték, vonás. Az egyes hosszmértékek földrajzi elterjedése, illetve nagy/ó/'/, területi használata kevésre jellemző. A mértékek többsége országos-általános. A pozsonyi arasz, hüvelyk, láb, öl, rőf helyinek indult, de hamarosan országos lett; a budai láb, öl, rőf országosból kopott ki, de tájhoz nem kötődve is él tovább több helyen; az erdélyi hüvelyk, láb, öl, rőf Erdély egész területén dívott, s a nagytájinak indult brassói, kolozsvári, szebeni rőf is. Horvát-szlavón területen dívott a dráva-melléki, a varasdi, a zágrábi rőf. Valóban helyinek kevés nevezhető: a nagyszombati láb és kettőslépés; a Felvidékre jellemző az eperjesi, kassai, lőcsei, selmeci, turóci rőf; a Dunántúlon a körmendi rőf; a Duna—Tisza vidékén pedig a gyöngyösi, miskolci rőf. Az országos-általános 24 egység (64 alegység) mellett az előbbieket — sommázva — így összesíthetjük: a Felvidéken 6 egység (11 alegység), a Dunántúlon 3 egység (4 alegység), a Duna—Tisza vidékén 1 egység (2 alegység), Erdélyben 4 egység (7 alegység), horvát-szlavón területen 1 egység (3 alegység), Dél-Magyarországon nincs tájilag jellemző mérték. 3.4.2. Mértéktípus. Az alakulás módja szerint a mértékek kétfélék: természetesek, illetve mesterségesek (részletesen ld. 2.2.5.). A természetes típusú hosszmértékek emberszabásúak (antropometrikusak): az emberi testből származnak. Részint a test, testrészek közvetlen és statikus alkalmazása, részint, közvetve, a test teljesítőképessége, dinamikus mozgása, illetve ennek természetes meghosszabbítása alapján keletkeztek. Hosszmértékeink többsége ide tartozik. Vegyük őket sorra, kerekített metrikus értékkel, méterben. Természetesen a mértékegységeket, de kivételesen három alegységet is (hüvelykes tenyér, előarasz, kettőslépés), hiszen gyakorlatilag egységnek is tekinthetjük, egy egység (út) kettős nagyságrendű értéke miatt kétszer szerepel. Ujj: 0,02 — percentés: 0,02 — hüvelyk: 0,02—0,03 — tenyér: 0,08—0,09 — hüvelykes tenyér 0,09—0,11 — marok: 0,11—0,16 — arasz: 0,16—0,27 — előarasz: 0,18—0,20 — láb: 0,19—0,38 — rőf: 0,58—0,78 — lépés: 0,68—0,79 — út (sz.): 0,79 — lómérték: 1,5 — újoncmérték: 1,5—1,8 — kettőslépés: 1,5—1,8 — öl: 1,8—3,0 — és a sokszorosok: út (h.): 40,0 — stádium: 185,0 — mérföld: 1854,0—11 378,0 — óra: 3793,0 — postaállomás: 15 176,0. A cm nagyságrenden tehát 12, a m-nél 6, a km nagyságrenden 3 mértékegység állott rendelkezésre, ami az emberszabásúság következménye, mint ahogyan az első érték zártsága és a felső nyitottság, hiszen az ember „kimehet a világból". A mesterséges típus lényegében a természetes kiegészítése, illetve átalakítása azon a nagyságrenden, ahol az emberi test adta lehetőség sok, kevés, alkalmatlan. Sorakoztassuk e típus mértékeit az előbbi típushoz hasonlóan. Pont: 0,00018—0,00038 — vonal: 0,00189—0,00279 — vonás: 0,0065 — fúrás: 0,04 — fertály: 0,16 — hajtvány: 0,78 — rúd: 1,6—5,0 — szál: 2,0—8,0 — kerék-