Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
vekben (ld. 2.3.4.3.2.) a láb (ld. 3.2.9.) hozzátételével pontosították, pl.: 1695-től Budán, 477 1697-től Palánkán (Bács), 478 1698-tól Székesfehérvárott, 479 1700-tól Pesten 480 stb. A terület szélte-hossza adatközlés után a 18. század derekán megjelenik a hosszúság és szélesség „in quadrato" átmeneti formája — pl. Szolnokon 1768-ban 481 — mellett a quadratklafter — pl. Székesfehérvár telekkönyvében 1761-tŐl 482 —, illetve az orgia quadrata —így pl. Ungvár 1766. évi összeírásában 483 —, vagyis a négyszögöl (ld. 4.2.55.), s lett a hosszmértékből területmérték. Az épületek mérésénél eleinte csak annak széltét-hosszát mérték, mint pl. Késmárkon (Szepss) 1675-ben; 484 szükség esetében láb, hüvelyk kiegészítéssel pontosítva, pl. Nyitrán 1736-ban. 485 E módszer analógiájára azután csatolták a magasságot; előbb csak az egyik kiterjedéshez számolták hozzá a magasságát, mint pl. Szerednyén (Ung) 1677-ben, 486 később külön is: szélességet és magasságot, hosszúságot és magasságot mérve, illetve hozzászámolva adták meg az ölek számát, pl. Mádon (Zemplén) 1761. évi becsüjében a kőművesmester. 487 így számították ki a munkaidő és anyagszükségletet is, pl. Betlér (Gömör) 1746. évi becsüjében. 488 Ezért dolgoztatta ki a bécsi kamara az 1775. és az 1780-as években Tierenberger Károly professzorral az építkezési költségvetéseknél alkalmazandó módszereket (választva a hossz-, a terület- és a köbmárték adatokat), valamint a munka- és anyagnormákat, s azokat alkalmaztatta is (ld. 2.3.4.1.). A század utolsó negyedében már alkalmazni kezdik a köb- vagyis a térfogatmértéket is, mint pl. a sátoraljaújhelyi (Zemplén) Szirmay kúria 1786. évi becsüjében. 489 E kis kitérőt a hosszmértékek terület- és térfogatmértékké való átalakulásának folyamatához adott néhány példával azért tartottam szükségesnek, mert éppen ebből a mértékegységből alakult ki a metrikus rendszerig alkalmazott alapegységük: a négyszög-öl és a köb-öl. Meg kell emlékezni arról is, hogy az öl mint országosan, általánosan használt mérték, amellett, hogy sok közkeletű mértékrendszer legnagyobb egysége, egyike azon mértékeknek, amelyet az egész korszakban egységesíteni törekedtek (ld. 2.4.5. ), és amelyről éppen ezért gyakorlati etalont, az őstípusról hiteles másolatot készítettek és a törvényhatóságok ezzel ellenőriztettek, mint ezt már láttuk (ld. 2.4.6. ), illetve a bécsi (ld. 3.2.17.3.) és a pozsonyi (ld. 3.2.17.11.) ölnél látni fogjuk. Érdemes megjegyzeni, hogy Pest megye 1781. évi áriimitációja a vasból készült öl árát 8 Ft 50 dénárban állapította meg, 490 ugyanakkor 1786-ban a rézből készült öl a pozsonyi rézműveseknél 7 Ft 50 dénár, a bártfaiaknál pedig csak 6 Ft volt, s hitelesítve házhoz is szállították. 491 Az öl e minőségében természetesen egyúttal a nagyobb mértékegységek, illetve mérőeszközök alapegysége is volt. így a rúdé: Makovicán (Sáros) pl. 1673-ban 8 öl hosszú, 492 Háromszéken viszont 1730-ban 2 öles ; 493 és a kötélé: Palotán (Veszprém) pl. 1614-ben 18 V 2 öles, 494 Pándon (Pest) viszont 1748-ban 32 öles 495 — csak néhány példát említve. Általános nagyságára néhány adatunk van csupán. Érthető, mert a forrásokban szereplő Ölek zöme valamelyik alegységhez tartozik. Az általános helyzetet pedig jól jellemzi egy 1639. évi építőmesteri kijelentés: az öl pedig olyan hosszú, amilyen magas én vagyok. 496 Ugyanezt írták Székelyhíd (Bihar) 1699. évi összeírásában:
