Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
az öl nagysága azonos az ember testmagasságával; 497 és ezt tanította Marótbi is 1743-as számtankönyvében, de hozzátette: „ugyan jó szál ember, s ritka, a kinek edgy Öl a magassága". 498 Megjegyzésének viszont az az oka, hogy ő a bécsi ölró'l (1,896 m, ld. 3.2.17.3.) beszélt, 499 nem az ölről általában, mert az változó nagyságú volt. Ezt bizonyítja a konkrét nagyságára vonatkozó első adatunk is: az 1689. évi számtankönyv szerint 1 öl az 2 l /a—3 sing, 500 ami saját rendszere szerint 1,578— 1,893 m közötti nagyság. Dombóvár (Tolna) 1729. évi Összeírásában azt írták, hogy 1 öl=2 rőf = 8 arasz, 501 ami a bécsi rőf (ld. 3.2.21.2.) értékével számolva 1,55 m, az araszéval (ld. 3.2.1.1.) viszont 1,896 m, ami a bécsi öl nagysága (ld. 3.2.17.3.); valószínű tehát, hogy az első váltószám nem jó. Márianosztra (Hont) 1730. évi térképének léptéke szerint 1 öl=6 rajnai láb, 502 ami annak metrikus értékével (ld. 3.2.9.13.) 1,882 m, s ez szintén megközelíti a bécsi öl nagyságát. A konkrét adatok tehát 1,578—1,896 m szélső értéket adnak, az általános pedig az ember testmagasságát, ez viszont az újoncmértéket (ld. 3.2.27.) figyelembe véve 1,6—1,8 m értéket ad, mondhatjuk, hogy az öl általános nagysága az utóbbi nagyság között változhatott. Alegységei közül a hazai gyakorlatból a következőket ismerem: bánya-, bécsi, budai, erdélyi, erődítmény-, királyi, magyar, mérnöki, párizsi, pozsonyi és rajnai öl. 3.2.17.2. A bányaöl a bánya hosszmértékrendszer utolsó előtti tagja (ld. 2.2.6.2.1.2.1.), az előző korszakból származó mérték, akkori terminológiája latinul orgya montanistica, orgia montana, németül Lachter, Berglachter 503 — e korszakban szintén dívik, de kiegészül. A latin forrásokban feltűnik az orgia fodinalis, 504 a németben a Bergklafter, 505 majd Schemnitzer Bergklafter, illetve Niederungarische Bergklafter 506 kifejezések, s a magyarban is előfordul selmeci, alsó-magyarországi jelzővel a bányaöl. Viszont használják jelző nélkül is, csak orgia 507 vagy Klafter 508 megnevezéssel; csak a szövegösszefüggésből derül ki, hogy ez bányaöl. Vannak azonban olyan adatok is, amelyek mintha arra utalnának, hogy többféle bányaöl is volt nálunk. Az egyik jelzői. A rónaszéki (Mármaros) királyi sóbánya 1766. évi helyszínrajzának skálája rónaszéki bányaölet nevez meg, pontosabban: a rónaszéki (és fináléja: a sándorfalvi) bányában használt ölet, 509 tehát nem feltétlenül egyértelmű a jelző alkalmazása. Ha figyelembe vesszük, hogy a rónaszéki sóbánya számadásaiban a 16. század legvégén a munkadíjat „pro singula vlna orchialia vna Latthor appellata" számolták, 510 s tudva azt, hogy a lachter mindenkor bányaölet jelent, kétségtelennek látszik, hogy az előbbi esetben is bányaölről van szó. A helynévi jelző azonban még problematikus lehet, még ha a filiálétólelis tekintünk. Ráadásul hiányzik a nagyság megállapítását lehetővé tevő összehasonlító adat. Fokozza a kétséget az is, hogy a bánya többi: egyidejű, 511 illetve korábbi 512 és későbbi 513 térképeinek léptékeinél csupán az öl szerepel. Az egyéb, így a vasbányák térképeinél vagy csak egyszerűen öl szerepel — s ez a többség 514 ,— vagy csak bányaöl a megnevezés. 515 A másik adat. A Kővár 1715. évi urbáriumában szereplő kapnikbányai (nemes-
