Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
az országos rendszer pozsonyira való átváltása (ld. 2.4.5.1.) jogossá teszi a kérdést: a 18. században feltűnő budai mérték — így a láb is — azonos-e a régivel? Ráadásul: kevés az említés, s ott is hiányzik a közvetlen jelző a mértékegységnél, vagy több mértékre vonatkozik, hogy budensis, vagy csak a szövegből derül ki az. Ez a helyzet tehát akkor is, amikor 1780-ban Pozsony város a helytartótanács rendeletére megvizsgálja a budai mértékeket; de az kétségtelen, hogy ez a mértékegység, illetve etalonja akkor ott megvolt, mert megmondják, hogy 6 ilyen láb tesz egy ölet, s hogy a budai öl egyezik a pozsonyival, 161 vagyis 1 budai láb=7« budai öl. Ezen ölek metrikus értéke (ld. 3.2.17.4., 3.2.17.11.) alapján 1 budai láb = 31,68 cm, vagyis azonos a pozsonyi lábbal (ld. 3.2.9.12.), illetve 0,8 mm különbséggel egyezik a bécsi lábbal (ld. 3.2.9.4.), amit a köznapi gyakorlatban észre sem vettek. (Az egyezés problémáját ld. 2.2.6.2.1.3.) 3.2.9.6. Az erdélyi láb az erdélyi hosszmértékrendszer (ld. 2.2.6.1.1.2.) második tagja. Mint ott említettem, feltehető, hogy az előző korszakból származik. A jelző forrásokban való hiánya miatt ennek a mértékegységnek is nehéz megállapítani az első előfordulását. Viszont érthető a hiány: Erdélyben éltek vele, mindenki tudta, miről van szó, minek akkor megnevezni. A nagyságára vonatkozó, átszámításra alkalmas adat szintén késői, 1801-ből való, amely szerint 1 erdélyi láb az 12 erdélyi hüvelyk, 162 annak metrikus értékével (ld. 3.2.6.4.) számolva 31,10 cm, így 5,0 mm-rel kisebb a bécsi lábnál (ld. 3.2.9.4.) ; ami már nem elhanyagolható nagyság; a köznapi gyakorlatban úgy mondhatták, hogy valamivel kisebb. 3.2.9.7. Az erődítményláb a vonatkozó hosszmértékrendszer (ld. 2.2.6.2.1.1.1.) harmadik tagja. A rendszert francia mintára az osztrák hadmérnökök vezették be 1748-ban az egységesítés érdekében, tervezésnél, térképezésnél alkalmazták nálunk is. Latin nevével nem találkoztam, német forrásokban Fortificationsschuh. A hatos számrendszer szerint épül fel: 12 erődítményhüvelyk, illetve 7 6 erődítményöl a nagysága. Metrikusan Ulbrich határozta meg: 1 erődítményláb—3'2,48 cm. 163 8,8 mm-rel nagyobb a bécsi lábnál (ld. 3.2.9.4.), de azonos a párizsi lábbal (ld. 3.2.9.1.1.), mert abból indult el. 3.2.9.8. A királyi láb az előző korszakból él tovább, azonos latin névvel (pes regalis mensurae), a királyi hosszmértékrendszer (ld. 2.2.6.1.1.1.) ötödik tagja; 12 királyi hüvelyk, illetve 1 / 10 királyi öl. Metrikus nagyságát a királyi Öletalon (ld. 3.2.17.7.1.) alapján állapítottam meg: 1 királyi láb=31,26 cm. 3,4 mm-rel kisebb a bécsi lábnál (ld. 3.2.9.4.), azonosnak nem nevezhették őket. De nem is igen kerülhetett erre sor, mert a bécsi láb hamarosan átveszi a szerepét. Legtovább a földmérők használták, főleg térképezésnél. Közülük meg kell említeni Kovács Jánost, aki 1762-ben a királyi mértékre vonatkozó számításai során többek között azt állapította meg, hogy az 1 / 10 királyi öl az 1 magyar láb, ez pedig azonos a bajor lábbal. 164 Ez viszont 29,17 cm (ld. 3.2.9.2.), tehát a magyar láb is ennyi lenne. Kovács azonban téved, mert rossz ölnagyságból indul ki (ld. 3.2.17.7.), és az is nyilvánvaló, hogy a magyar láb alatt királyi lábat kell érteni.
