Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
ráknak is nevezett — hosszmértékrendszer negyedik, illetve gyakorlatilag második tagja (ld. 2.2.6.1.1.4.). Az összetett név szótárainkban nem szerepel. A forrásokban is viszonylag ritka jelzős használata. Ha van, latinul pes viennensis, 150 esetenként pes germanicus ; 151 németül közkeletűen Wiener Schuh, műszaki területen Werkschuh; a magyarban pedig bécsi láb, de itt is ritka a jelzős használat. Alkalmazása a 17. század elejétől folyamatos és rendkívül változatos, természetesen a nagyságrend függvényében. Leggyakrabban műszaki területen használták, ezen belül elsősorban az építőiparban terjedt el a 18. század folyamán. Amikor a század közepétől kialakul a tízes mérnöki mértékrendszer (ld. 2.2.6.2.1.1.4.), ez inkább műszaki elméleti mérték lesz; a gyakorlatban a hatos bécsi rendszer, így a láb is, megmarad az egész korszakban; hivatalosan is ez a kőművesmérték, ahogyan az erdészet mértéke is. Nagyságprobléma nincs, mint Ulbrich megállapította, 1 bécsi láb az egész korszakban 12 bécsi hüvelyk, illetve 1 / 6 bécsi öl, metrikusan pedig 31,60 cm, s legfeljebb arról lehet szó, hogy a fennmaradt némelyik etalon nem egészen pontos; és jellemző az, hogy a Mária Terézia-féle 1756. évi rendezés és az 1871. évi metrikus rendezés lábnagysága között csupán néhány század milliméter az eltérés. 152 Ezért a nagyságra vonatkozó — érthetően nagyon sok — adat közül néhány érdemel csupán említést. Az első: az újoncmértéknél (ld. 3.2.27.) a lábat nem 12 hüvelykre (ld. 3.2.6.3.), hanem 48 vonásra (ld. 3.2.51.) osztották, ez esetben ugyanis a hüvelyk 4 vonás volt, 153 a nagyság tehát nem változott. A második megjegyzés javítás: Ottó von Haugwitz 1756. évi utóbeszámolójának közreadója: Fournier 12 helyett tévesen 6 hüvelyk nagyságúnak adja a bécsi lábat, 154 így az 15,8 cm lenne. A királyi öllel kapcsolatos számításokat itt nem részletezem (ld. 3.2.17.7.). Azt viszont meg kell említeni, hogy Radnót (Küküllő) 1758. évi urbáriumában a földterületet királyi öllel, az épületeket bécsi mértékkel mérték, s az összeírásban etalonként lerajzolták a bécsi lábat egy vonallal, írván azt, hogy annak hatszorosa az öl; 155 csakhogy ez a vonal 32,5 cm, vagyis 9 mm-rel nagyobb a ténylegesnél, s ez már jelentős eltérés, nyilvánvalóan a reprodukálás hibája. Ballá 1778-ban, metrológiai műve lábtáblázatánál a párizsi mértékrendszer alapján 11 hüvelyk és 8 vonal nagyságban adja meg a bécsi lábat, 156 ami átszámítva 157 29,83 cm lenne, tehát 1,78 cm-rel kisebb a ténylegesnél. Egy sajnálatos sajtóhiba Alberti kitűnő könyvében: a német nyelvterület táblázatában az osztrák, vagyis a bécsi lábat tévesen 0,31385 m-ben adja meg, 158 a külföldi táblázatban már a helyes adat szerepel: 0,316081 m. 159 Végezetül az 1874:8 tc. 9. §-a a bécsi láb metrikus értékét 31,608 cm-ben állapította meg (ld. 2.4.2.1.). 3.2.9.5. A budai láb a csak néhány taggal ismert, valószínűleg az előző korszakban is dívó budai hosszmértékrendszer (ld. 2.2.6.2.1.3.) első tagja. Mint láttuk (ld. 2.4.5.1.), ezt a rendszert, s vele egységeit az előző korszakban és e korszak első felében megpróbálták országossá tenni, hasztalan. Buda török kézre kerülése, az etalonok Nagyszombatba való menekítése, 160 a hódoltság hosszú ideje, illetve
