Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS

elégtelensége) miatt nehezen meghatározható. A nehézséget fokozza az is, hogy e korszakban már sokkal több textíliafajta szerepel az iratokban, márpedig textíliafajtától függően változik a vég hossza, tágul a szélső érték. Az előző korszak 16—36 métere

37 helyett 5—82 (ld. 3.2.29.) között változik, s ennek megfelelően változnia kell a bála hosszának is. Az előző korszakban 20—50 vég, vagyis 420— —1050 m szélső érték mellett átlagosan 20—28 vég, vagyis 420—590 m között változott

38

, a vég nagyságát az akkor átlagos 21 m hosszal

39 számítva. Az adat elégtelenség miatt még nem volt lehetőség arra, hogy a posztó és a vászon véghoszszak közti különbséget megállapítsuk, nemhogy ezeken belüli adatokat; az összehasonlításnál most sem tehetjük meg, bár már vannak adataink, a vég általános átlagával 37 m-rel (ld. 3.2.29.) kell számolnunk. Az adatok világosan mutatják, hogy a bála hosszának rendkívüli mértékben (75%-kai) növekednie kellene, ha maradna a régi viszonyszám. Csakhogy a hossznál van racionális határ: a szállíthatóság, illetve annak könnyebbsége. Logikus tehát, hogy csökken a bála-vég viszonyszám: kevesebb végből áll össze a bála. Ha ehhez figyelembe vesszük egyrészt azt, hogy most már sokkal többféle textíliát kell forgalmazni, másrészt azt, hogy a fejlődés során a nagykereskedelem középkori formája is átvált: a nagy távolságok miatt nagy mennyiségre már nincs szükség; logikus az is, hogy a bálavég viszonyszáma jelentősen csökken, és egy racionális határnál viszonylag állandósul. Mivel a posztónál a vég, mert vastagabb, kevesebb rőföt (singet) tartalmaz, mint a vászonnál (ld. 3.2.29.), vagyis a posztó végje rövidebb, mint a vászoné, a bálánál fordul a szerep, a posztóból a bálában több vég van, mint a vászonnál, illetve az utóbbit bálaszámra már nem is igen forgalmazzák. A 19. század derekára a bála már inkább csak a posztó mértékegysége: 1 bála 10—12 vég (á 30—32 rőf); a vászonnál 2 végre (á 30 rőf) csökken le a bála,

40 vagyis kb. 230—298, illetve 47 m. A vég váltószámok szélső érékeinek számtani átlagát, 7 véget, s a vég átlagos metrikus értékét (ld. 3.2.29.) véve úgy tarthatjuk, hogy / bála átlagosan kb. 260 m lehetett; de ismételten figyelmeztetnem kell arra, hogy a bála nagysága a textília fajtájától, a helytől, a kortól függően is változik, így a bála általában kb. 2—12 vég, vagyis 50—300 m között változhatott. 3.2.3. FERTÁLY Lényegében az egész szám negyedrészének az azonos jelentésű német Vierteil, Viertel szóból származó magyar neve, így bármely négy egyenlő részre osztható egésznek egy része, tehát bármely mérték negyedének lehet a neve. Az is. Hosszmértékként kivételesen fordul elő (az előző korszakban nem is volt), a föld-, illetve űrmértékeknél azonban általános mértékegység (ld. 2.2.6.2.2.2.). Ez a kivétel a szűrszabó hosszmértékrendszerben (ld. 2.2.6.2.1.2.3.) fordul elő, annak negyedik tagja a fertály. És mint ott említettem, a rendszer csak a 19. század elején tűnik fel, nagyon valószínű azonban, hogy az előző századokban is dívott, így a fertály egysége is. Első előfordulását a debreceni szűrszabók 1818. évi remekutasításából ismer-