Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
Csak jóval késó'bb, 70 év múltán, és akkor sem egészen — meglátjuk — adták fel ezt a reményt. Az újabb egységesítési kísérlet előbb Erdélyben jelentkezik, amikor — nem hivatkozva rá, de valójában — felújítják az 1549—1578 közötti országgyűlési határozatokat. 507 1653-ban (III. 45. 1. cikkely) a mértékeknél tapasztalt „nagy zűrzavar megszüntetése" érdekében — ismét — elrendelik, hogy a mértékek a „kolozsvári mértékekhez alkalmaztassanak". A következő' évben (III. 5. 1.), megismételve az előbbit, külön megtiltják, hogy a görög kereskedőknél dívó „drámmal és fél singgel" éljenek (mindkettő török mérték). S jellemző, hogy ez utóbbi tilalmat az 1664. évi országgyűlésen, az előbbit pedig 1683-ban meg kellett ismételni. 608 Magyarhonban az 1655:31. tc. intézkedik a korszakban először a mértékegységesítésről. Hivatkozva az 1405. és 1588. évi törvényekre, úgy rendelkezik, hogy minden mértéket a „budaihoz vagy a vele mindenben azonos pozsonyihoz kell alkalmazni és mindenütt megtartani," még a „telek és a hegyvám urá"-nak is. Ezzel megmaradt a jogfolytonosság, és a remény kapuját sem csukták be végleg; mégis ez a pozsonyi rendszer születése. A budai örökébe lépvén ezentúl már csak a pozsonyi rendszer a törvény szerinti, akkor is, amikor Buda már ismét magyar. Nyilvánvaló, hogy a „mindenben azonos" kijelentés a budai és a pozsonyi mértéketalonok tényleges egyeztetésén alapult; így háramlóit át azok törvényes és igaz volta a pozsonyiakra. A felszabadult Buda 1696-ban „egységesít": megtiltja a singet, bécsi rőföt kell használni; úgyszintén a bécsi súlyt, mert az oka tilos; az akó és a mérő azonban budai legyen. Vas megye 1701-ben úgy rendelkezett, hogy a megye összeírásánál mindenütt a királyi öllel kell a földeket felmérni, s a nagyságot e mértékkel kell az összeírásban feltüntetni. Ha arra gondolunk, hogy ebben az évben a budai kamarai adminisztráció szintén királyi öllel mérette a földet — etalonját ennek köszönhetjük (ld. 3.2.17.7.1.) — és királyi rendszerben ítéli nagyságát, talán feltételezhetjük, hogy az újraszerzeményezési bizottság utasítást adott arra, hogy a birtokviszonyok rendezése során a Hármaskönyv előírásait vegyék figyelembe; az eljárásoknál a királyi rendszert alkalmazzák, s ennek hatása másutt is érvényesülhetett esetleg (bővebben ld. 2.2.7.1.2.). De hozzáteszem: a földmértékek egységesítésére központi intézkedés a 18. század közepéig nincs. 1701-ben a kancellária, a tapasztalatok és a panaszok alapján utasítja a törvényhatóságokat, hogy az 1655:31. tc.-t tartsák be, és mindenütt a pozsonyihoz egyeztessék a mértékeket. Ennek ellenére Tolna megye 1713-ban úgy rendelkezik, hogy a jövőben a száraz és a híg mérték pozsonyi, de a rőf bécsi legyen. Önkényes változtatás ez vagy szándéktalan tévedés, nem lehet eldönteni, de az elgondolkoztató, hogy Zólyom megye 1715-ben majd hasonlóan intézkedik, s ilyen „tévedés" a későbbiekben is tapasztalható. Volt azonban más nehézség is. A szabad királyi városok „kihágásokat és visszaéléseket követnek el", többek között az 1655:31. tc. intézkedései ellen:
