Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
jellegzetes polgári mértékek mellett ott áll a hold és a négyszögöl mint jellegzetes feudális mérték. De érthető az is, hogy a szemes termést (mákot, hüvelyest stb.) még a városok piacain és szinte még napjainkban is a súly helyett az ősi mértékkel, űrmértékkel, az icce és a pint utódával, a literrel forgalmazták. A szokás ereje nagy, és sokszor a tudással ellenkező irányba hat. A mértékegységesítési folyamat alakulásának vizsgálatánál elsősorban a központi hatalom rendelkezéseit, majd az ezt követő helyhatósági intézkedéseket, valamint az esetleges földesúri rendelkezéseket kell megismerni. Az egységesítési folyamatban három szakaszt különböztethetünk meg. Az első a majd az egész korszakot, 250 évet betöltő pozsonyi rendszer, ezt követi a néhány évtizedes bécsi rendszer, s a harmadik egészen rövid, a metrikus rendszer megismerésének és bevezetése előkészítésének az időszaka. Mivel pedig az első időszakban válik rendszerileg ketté a kereskedelmi mérték, különül el a hosszmérték a földmértéktől, az egységes tárgyalás és a könnyebb áttekintés érdekében nem választom őket külön, amellett ezek lényegében a bécsi rendszeren alapulnak, s ez már a pozsonyi időszakban is jelentkezik. Végül még annyit: az egységesítés folyamata a következőkben vázoltak alapján egyszerűnek látszik. Valóban látszat ez, főleg azért, mert a legtöbb probléma az űrmértékekkel volt, s ezt a problémakört e kötet témája szerint természetesen nem tárgyaltam, de a téma szerint sem mélyedhettem el a részletekben, a terjedelemlehetőség korlátoz. Külön kötetbe kívánkozik csak e fejezetrész forrásanyagának feldolgozása. 505 2.4.5.1. A pozsonyi mértékrendszer időszaka. Az egyszerűsítés érdekében nevezem így, ugyanis több jelző kívánkozik még hozzá. A kezdeti időben budai rendszer lenne, így öröklődik az előző korszakból az 1405, illetve az 1588. évi törvények nyomán. 506 Ugyanakkor Erdély önálló életet él, itt előbb a kolozsvári, később erdélyi jelző az indokolt. Végül: horvát-szlavón vidéken a zágrábi rendszer is élt. Egyszerűbbnek és célszerűbbnek tartottam azonban, ha ezeket nem választom külön, hanem beleillesztem ezeket a fő rendszerbe, s időrendben haladva egységesen tárgyalom ezt az időszakot. A már idézett törvények, rendeletek, rendelkezések forrásait nem ismétlem meg, itt összevonottan hivatkozom rájuk (ld. 2.4.2./1.2.4.2.2.), az egyéb adatok forrásait természetesen közlöm. Végül megismétlem a figyelmeztetést: a téma természetszerűen korlátozza az áttekintést, az egyéb mértékekre vonatkozó intézkedéseket csak a mérésügy egészét érintő esetekben idézem. Mint említettem, a korszakot a budai rendszer nyitja, ezt kívánta a központi hatalom törvénye országossá tenni. Úgy tűnik azonban, hogy az 1588:16. tc. Mohács után — a szepesi kamarának a kassai köbölre vonatkozó javaslatát elvetve — értelmetlenül erőszakolta az országra a török megszállás alatt levő Buda város mértékeit, amelyeket egyébként is Nagyszombatba menekítettek. Megérthetjük az intézkedést, ha a következőkre gondolunk. Részint a jogfolytonosság kívánalma, illetve a szokásjog öntörvénye hat, részint pedig az a nyilvánvaló gondolat, kívánalom és szándék: Buda sem maradhat sokáig a török iga alatt. 8* 115
