Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

Terminológia

pán azonos provenienciájú, hanem eredetileg is az illető állaghoz tartozott, amelyben csak egyetlen szerves állagnak az iratai vannak. 12—184 Szervetlen állag — olyan állag; amelynek iratai különböző provenienciájúak, különböző iratképző szerveknek vagy személyeknek az iratai. Szervetlen állagai csak szervetlen fondoknak, gyűjteményeknek vannak. A szervetlen állagot gyűjtemény jellegű állagnak is nevezik. j 12—185 Vegyes állag — olyan szerves állag! amelynek minden egyes irata azonos provenienciájú ugyan, de eredetileg nem az illető állaghoz, hanem két vagy több más állaghoz tartozott. A vegyes állag azonos provenienciájú részállagok összevonásából keletkezett állag. 12—186 Állagrész — nem teljes egészében, de viszonylag nagyobb terjedelemben fennmaradt állag. 12—187 Részállag — valamely egységes szerves állagnak töredékesen megmaradt része. A részállag lehet önálló állag is, a részállagokat azonban rendszerint összevonják, és több — valamilyen alapon rokon — részállagból egy vegyes szerves állagot alakítanak ki. 12—188 Kútfő — többféle levéltári egység jelölésére szolgáló kifejezés. Kútfőnek — latinul fonsnak — a magyarországi feudális kormányhatóságoknál — pl. a helytartótanácsnál és a kamaránál — egyrészt a legkisebb tárgyi egységet nevezték, amelyet az 1867 utáni minisztériumoknál tételnek hívtak, amelyet általában ma is tételnek mondanak. Másrészt egyedi ügyek iratait tartalmazó egységeket, ügyiratokat is neveztek kútfőnek. E feudális kori kútfők tehát részben közép, részben pedig alsó szintű levéltári egységek voltak. A visszaállított helytartótanács, majd az 1867 utáni minisztériumok gyakorlatában azután megváltozott a kútfő kifejezés jelentése. A kútfő már nem a legkisebb tárgyi egységet vagy az ügyiratot jelentette, hanem jóval nagyobb, nem inkább tárgyi, mint szervezeti alapon kialakított levéltári egységet. E kútfőt ma vagy állagnak, vagy pedig sorozatnak minősítjük és nevezzük. Ezek a kútfők felső, vagy közép szintű levéltári egységek voltak, és rendszerint sorozatokra vagy alsorozatokra tagolódtak. A kútfő kifejezést ma már nem használjuk levéltári egységek jelölésére. 12—189 Fons — magyarul kútfő — a magyarországi feudális kormányhatóságoknál az ügyirat, vagy a legkisebb tárgyi egység, a tétel latin neve volt. 12—190 Sorozat — állagon — állag nem létében pedig fondon — belüli, a tételnél, azaz a legkisebb tárgyi egységnél nagyobb levéltári egyeség. Sorozatot többféle alapon szoktak kialakítani. Legjellegzetesebbek az iratfajtai sorozatok. A magyarországi iratkezelésnek századokon át legáltalánosabb formái voltak az ilyen sorozatok. A központi kormányszerveknél pl. külön sorozatokban helyezték el és őrizték a tanácsülési jegyzőkönyveket, az iktató könyveket, az uralkodótól érkezett leiratokat, a különböző szervektől és magánosoktól érkezett beadványokat, a kiadványok fogalmazatait. Sorozatokba vonták össze az ügyvitel során készített különböző segédletfajtákat is. Ma is gyakoriak az iratfajtai sorozatok. Még az iratfajtai sorozatoknál is általánosabbak — mind a múltban, mind pedig a jelenben — az időrendi sorozatok, illetve inkább alsorozatok. Kialakítanak sorozatokat tárgyi alapon is, olyan módon, hogy több kisebb, rokon tárgyú tárgyi levéltári egységet egy nagyobb tárgyi levéltári egységbe vonnak össze. Az összevonás többszörös is lehet. Az iratfajtai és az időrendi sorozatok általában természetesen alakult levéltári egysé-