Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

Terminológia

»2—191 RENDEZÉS 12—1*>7 gek, a tárgyi sorozatok ezzel szemben általában mesterségesen alakítottak. Sorozat nincsen minden fondban vagy állagban. 12—191 Fősorozat — olyan sorozat, amelynek alsorozatai további sorozatokra tagolódnak. Ilyen esetben a fősorozat alsorozatait sorozatoknak nevezik. A sorozatok tagolódása tehát: fősorozat, sorozat, alsorozat. Háromnál több szintre nem szokták tagolni a sorozatokat. 12—192 Alsorozat — valamely nagyobb sorozaton belüli kisebb sorozat. Az alsorozat is bontható további kisebb sorozatokra. Ilyen módon külöríböző szintű sorozatok kapcsolódnak egymáshoz, amelyeket egymáshoz való viszonyukban fősorozatoknak, sorozatoknak és alsorozatoknak neveznek. Alsorozatokat rendszerint időrendi és tárgyi alapon szoktak kialakítani. 12—193 Tétel — a legkisebb tárgyi, pontosabban általános tárgyú tárgyi levéltári egység. Kivételes esetekben, a levéltári rendszerben elfoglalt helyük alapján, tételnek minősülhetnek nem tárgyi, hanem egyéb, pl. iratfajtai alapon kialakított levéltári egységek is. A tétel közép szintű levéltári egység, rendszerint a középső szint alsó határán foglal helyet, utána már alsó szintű levéltári egységek következnek a levéltári vertikális tagolódásban. A tétel kifejezés nem mindig jelölte azt a fogalmat, amelyet ma jelöl. A tételen kívül viszont más kifejezés is szolgált és szolgál annak a fogalomnak a jelölésére^ amelyet ma tételnek nevezünk. A magyarországi feudális kormányhatóságok gyakorlatában bizonyos időszakban tételnek — latinul positiónak — nevezték azt a levéltári, illetve irattári-egységet, amelyet ma ügyiratdarabnak mondunk. A mai értelemben vett tételnek pedig kútfő — latinul fons — vagy szám — latinul numerus — volt a neve. Az 1867 utáni minisztériumok gyakorlatában már azt a fogalmat nevezték tételnek, amelyet ma is annak mondunk. A gazdasági szervek gyakorlatában — múltban és jelenben egyaránt — dosszié a mai értelemben vett tételnek a neve. A tételek között, velük azonos szinten, gyakran találunk — különösen a gazdasági szervek iratai között — olyan levéltári egységeket, amelyek lényegében nem tételek, hanem csak ügyiratok, a levéltári rendszerben a tételek között elfoglalt helyük alapján tételnek minősítjük őket. A tételek részben természetesen kialakult, részben kisebb levéltári egységek összevonásából kialakított levéltári egységek. Tételek nincsenek minden fondban vagy állagban. 12—194 Positío — magyarul tétel — a magyarországi feudális kormányhatóságoknál az ügyiratdarab latin neve volt. 12—195 Szám — a magyarországi feudális kormányhatóságok gyakorlatában latinul numerusnak nevezett irattári, illetve levéltári egységnek a magyar neve. Ezt az egységet ma ügyiratnak, illetve tételnek hívjuk. 12—196 Numerus — magyarul szám — a magyarországi feudális kormányhatóságoknál bizonyos időszakban annak az irattári, ületve levéltári egységnek a neve volt, amelyet később fonsnak — magyarul kútfőnek — neveztek, és amelyet ma ügyiratnak, illetve tételnek mondunk. 12—197 Dosszié — kifejezésnek hármas jelentése van: egyaránt jelöl levéltári és raktári egységet, továbbá bizonyos fajta tárolási eszközt. A dosszié mint levéltári, illetve irattári egység a gazdasági szerveknél használt kifejezés annak a fogalomnak a jelölésére, amelyet tételnek nevezünk. A dosszié mint raktári egység azt a levéltári anyagot jelenti, amelyet egy dossziénak mondott tárolási eszközben helyeznek el. A dosszié mint tárolási eszköz egy-egy