Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

Terminológia

A levéltári intézmények a terveket részben az iratok között, részben külön gyűjteményben, a tervtárban őrzik. 7—25 Kottaanyag — kottákat tartalmazó levéltári anyag. A kották között is megkülönböztetünk irattári és levéltári kottákat. A kotta akkor minősül irattári kottának, ha van provenienciája, levéltári kottának pedig akkor, ha nemcsak provenienciája, hanem dokumentumjellege is van. A levéltári intézmények általában levéltári kottákat őriznek, előfordul azonban, hogy csupán irattári, sőt olyan kotta is az őrizetükbe kerül, amely levéltárinak sem, irattárinak sem minősül. Az a nézet, hogy csak a kéziratos kottaanyag lehet levéltári anyag, a nyomtatott pedig csak könyvtári anyag lehet, téves. A kottaanyag kéziratos, vagy nyomtatott volta teljesen közömbös abból a szempontból, hogy a könyvtárak, vagy a levéltárak őrizetébe tartozik. A levéltári intézmények a kottákat részben az iratok között, részben külön gyűjteményben, a kottatárban őrzik. 7—26 Számadatsor — olyan iratfajta, amely táblázatokba foglalt számokat tartalmaz, amelyen a táblázatok és azok rovatai címein kívül betűjelekkel írott szöveg nincs. Vannak, akik a számadatsorokat ugyanúgy külön, a levéltári iratanyag körén kívül eső, levéltári anyagfajtának minősítik, mint a térképeket, terveket, kottákat. E felfogással nem tudok egyetérteni. 7—27 Adathordozó — minden olyan tárgy, amelyen közléseket rögzítettek, írásjelek, hangjelek vagy képek formájában, amelyen adatok vannak, amelyről adatok állapíthatók meg. 7—28 Adat — minden közlés vagy tájékoztatás, amelyet bármilyen személy, vagy tárgy bárkiről, vagy bármiről nyújt. 7—29 Audiovizuális anyag — valamely adathordozón akusztikailag is, képileg is rögzített közlés vagy tájékoztatás. 7—30 Hanganyag — olyan levéltári anyag, amelyen hangokat rögzítettek. A hangokat általában műanyag lemezen vagy szalagon rögzítik. Kétféle hanganyagot különböztethetünk meg. Az egyik az, amelyiken emberi beszédet rögzítettek. Ez a hangiratanyag. A másik az, amelyen egyéb hangot rögzítettek, pl. zenét. A hangiratanyag mint iratanyag kétségtelenül a levéltári intézmények őrizetébe tartozhat. Vitatható azonban, hogy az egyéb hanganyag levéltári gyűjtőkörbe egyáltalán tartozhat-e, vagy nem. Vannak levéltári intézmények, amelyek ilyen egyéb hanganyagot, pl. zenei felvételeket is őriznek. A hanganyagnak is van provenienciája, azt megállapítani azonban nehéz. Egy zenei lemezfelvétel első példányának pl. van provenienciája, annak a szervnek vagy személynek a hanglemezei között, a hanglemeztárában van a rendeltetésszerű helye, amely készítette vagy készíttette. Ezt az első példányt azonban nem lehet megkülönböztetni a további példányoktól, amelyeknek már nincs provenienciájuk. így tehát bármely példány első példánynak tekinthető. Minthogy ezek szerint a hanganyag provenienciája nem lényeges tényező, irattári hanganyagot felesleges megkülönböztetni. Levéltári hanganyagot azonban lehet és kell megkülönböztetni. Levéltári az a hanganyag, amelynek dokumentumjellege van. A levéltári intézmények általában levéltári hanganyagot őriznek. Természetesen nem minden levéltári hanganyagot, hanem a több példányban készültek közül csak egy-egy példányt. A hanganyag őrzése és használhatóvá tétele sajátos feladatot jelent a levéltári intézmények számára. 7—31 Hangiratanyag — olyan hanganyag, amelyen emberi beszédet rögzítettek. A hangiratanyag mint iratanyag kétségtelenül tartozhat levéltári intézmények őrizetébe.