Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

Terminológia

zat mikéntje, másrészt annak mélysége te­kintetében különbözők lehetnek. A selejtezést háromféle módon lehet elő­irányozni, aminek megfelelően háromféle se­lejtezési tervet különböztethetünk meg. A selejtezés előirányzatának egyik módja az, hogy azt határozzuk, illetve jelöljük meg, amit a selejtezésre kerülő anyagból meg aka­runk tartani. A másik mód az, hogy azt határozzuk, il­letve jelöljük meg, amit a selejtezésre kerülő anyagból ki akarunk selejtezni. A harmadik mód az, hogy meghatároz­zuk, illetve megjelöljük azt is, amit a selejte­zésre kerülő anyagból meg akarunk tartani, valamint azt is, amit ki akarunk selejtezni. A selejtezés előirányzatának ezt a harma­dik módját, az ilyen előirányzatot tartalma­zó selejtezési tervet tartjuk a legjobbnak, az ideálisnak. Az ideális selejtezési terv külső selejtezés esetén az irattári tervre épül, annak felhasz­nálásával készül. Az irattári tervben szereplő minden egyes tételnél megjelöli, hogy azt meg kell-e tartani, avagy ki lehet-e selejtezni. Az utóbbi esetben azt is meghatározza, hogy a kiselejtezés az anyag keletkezésétől számí­tott mennyi idő elteltével történhet. Belső selejtezés esetén az ideális selejtezési terv a selejtezésre kerülő anyag valamilyen segédletére épül, annak felhasználásával ké­szül. A kérdéses segédlet minden egyes téte­lénél megjelöli, hogy azt meg kell-e tartani, avagy ki lehet-e selejtezni. Vannak olyan selejtezési tervek is, ame­lyek nem irattári tervre vagy valamilyen se­gédletre épülnek, hanem csak általánosság­ban határozzák meg azokat az ügyköröket, amelyeknek az iratait meg kell tartam, avagy ki lehet selejtezni. Az üyen selejtezési tervek ideálisnak éppen nem tekinthetők, az ilyenek alapján végzett selejtezésnél erősen érvénye­sül a selejtező szubjektivitása. Aszerint, hogy a selejtezés alapjául szol­gáló irattári terv, illetve levéltári segédlet mi­lyen mélységű, azaz milyen levéltári szinten készült, a selejtezési tervek különböző mély­ségűek lehetnek. Tárgyilag tagolódó anyag esetében általá­ban tétel szintűek a selejtezési tervek, ilyen szintű irattári tervekre, avagy levéltári segéd­letekre épülnek. A tétel szintű selejtezési tervek alapjául szolgáló levéltári segédletek a repertóriumok és az áttekintő raktári jegyzékek. 13—18 Selejtezési ügykörjegyzék — olyan selejtezési terv, amely azokat az ügyköröket tünteti fel, amelyeknek az iratait meg kell tartani, vagy ki kell selejtezni. Mint minden selejtezési terv, a selejtezési ügykörjegyzék is háromféle lehet. Az egyik csak azokat az ügyköröket tün­teti fel, amelyeknek az iratait meg kell tar­tani. A másik csak azokat az ügyköröket tün­teti fel, amelyeknek az iratait ki kell selej­tezni. A harmadik minden ügykört feltüntet, azokat is, amelyeknek az iratait meg kell tar­tani, valamint azokat is, amelyeknek az ira­tait ki kell selejtezni. A selejtezési ügykörjegyzék nem ideális selejtezési terv. 13—19 Szervértékjegyzék — valamely levél­tári intézmény gyűjtőköri szervei vagy sze­mélyei közül azokat tünteti fel, amelyeknek teljes iratanyaga vagy iratanyagának túlnyo­mó része, nem rendelkezik levéltári értékkel. A szervértékjegyzék olyan is lehet, amely valamely levéltári intézmény összes gyűjtő­köri szervét vagy személyét tartalmazza, s mindegyiknél feltünteti, hogy iratanyaga rendelkezik, vagy nem rendelkezik, avagy csak minimális mértékben rendelkezik levél­tári értékkel. 13—20 Iratértékjegyzék — valamely levéltá­ri intézmény gyűjtőköri szerveinek vagy sze­mélyeinek iratanyagában található iratfajták és irattípusok közül azokat tünteti fel, ame­lyek levéltári értékkel nem rendelkeznek. Iratértékjegyzék minden egyes gyűjtőköri szerv vagy személy iratanyagához külön is készülhet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom