Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

Terminológia

Az iktatói sorszámrendszert a fondok szintjénél alacsonyabb szintű levéltári egysé­gek tagolásánál szokták alkalmazni. Az iktatói sorszámrendszerben a levéltári egységek mély szintű, ügyirat szintű levéltári egységek. 12—135 Tizedes rendszer — vagy decimális rendszer nem valamely meghatározott rend­szerezési alap érvényesítésével kialakított rendszer, hanem bármilyen alapon, akár kü­lönböző alapokon is, kialakított rendszernek tizedes számkeretbe foglalása. A tizedes rendszer érvényesítésénél a le­véltári anyagot úgy tagolják, hogy a legma­gasabb szinten van az egész kérdéses anyag, amelyet tíz — 0—9 számokkal jelölt — egy­ségre bontanak. Ezek az egységek a második szint egységei. Minden ilyen második szintű egységet újra tíz — ugyancsak 0—9 számok­kal jelölt— egységre bontanak. így keletkez­nek a harmadik szint egységei. Ezt az eljárást továbbfolytatják egészen a tizenegyedik szintig. Az így kialakuló tizedes számkeret­beli számok jelölik a levéltári egységek he­lyét a levéltári anyagban. A 3784 jel pl. azt jelenti, hogy a vele jelölt levéltári egység a második szint harmadik egységébe, azon be­lül a harmadik szint hetedik egységébe, azon belül a negyedik szint nyolcadik egységébe, azon belül az ötödik szint negyedik egységé­be tartozik. A tizedes rendszer magyarországi irattári alkalmazására történt kísérletek kudarccal végződtek. 12—136 Csoportszámos rendszer — tizedes rendszerbe foglalása egy olyan tárgyi rend­szernek, amely nem valamely meghatározott szerv vagy személy, még csak nem is szervek­nek vagy személyeknek meghatározott típu­sa, hanem egy országon belül minden irat­képző szerv és személy iratanyagának a szá­mára közös rendszerként hivatott szolgálni. E rendszeren belül pl. egy számot kap a levéltárügy, egy másik számot a személyzeti ügyek, a két szám együtt — csoportban — jelenti a levéltári vonatkozású személyzeti ügyeket, illetve az ilyen ügyek iratait. A tize­des rendszerben alkalmazott számok segítsé­gével tovább lehet folytatni a tagolást, növel­ni a számcsoportban szereplő számjegyek számát. A csoportszámos rendszer — amelynek egyik variánsát közigazgatási számrendszer­nek nevezték — magyarországi alkalmazása kudarcot vallott. Egy ország valamennyi iratképzője számára nem lehet közös irattári tervet előírni. 12—137 Betűrendi alap — az a levéltári és raktári rendszerezési alap, amelynek érvé­nyesítésénél a betűrendet veszik figyelembe. A betűrendi alapot azonos szintű levéltári és raktári egységek horizontális tagolásánál, egymás melletti helyének a megállapításánál szokták érvényesíteni. A betűrendi alapot különböző szinteken szokták érvényesíteni, magas, közép és mély szintű levéltári egységeket egyaránt szoktak betűrendi alapon horizontálisan tagolni. A betűrendi alapot levéltári egységek ta­golásánál úgy érvényesítik, hogy a levéltári egységek címéből kiemelnek egy vezérszót, és a levéltári egységeket vezérszavaik betű­rendjében helyezik el egymás mellett. Tipikus példája a betűrendi alap érvénye­sítésének a levéltári rendszerezésnél, amikor a missilis leveleket előbb a címzettek nevé­nek, egy-egy címzett leveleit pedig a levélírók nevének a betűrendjében helyezik el. A betűrendi alap érvényesítésére magas levéltári szinten példa a Magyar Országos Levéltárban a magyar kamara fondjában a departamentumok szerinti állagoknak az el­helyezése azok címének a betűrendjében. Raktári egységek rendszerezésénél úgy ér­vényesítik a betűrendi alapot, hogy az egy­más után következő azonos szintű raktári egységeket — pl. polcokat — az ábécé betűi­vel jelölik meg. Raktári egységek esetében a betűrend — miként a számrend is — nem annyira rend­szerezés alapjául, nem rendszer kialakításá­ra, hanem inkább annak rögzítésére szolgál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom